És akkor ott sétáltunk édesapámmal és öcsémmel Zalabán, vártuk a Csík koncertet, és megnéztük Csontos Vilmos szülőházát, ami nem az emlékháza, és megint Párkányban felejtettem a Csontos Vilmos kötetet, és kemencelángost ettünk az öcsémmel, de édesapámmal kaptak egy sört is, és akkor jött a Csík, kicsit roppant a szívem, és a 150 fős falucskában ott termett 1500 ember, és az álmok kéklova is jól lakott, és vágtatott tovább velünk az éjben, és nagyon fájt, hogy a nagyapám a nagymamám halála után egy évvel, ugyanazon a napon halt meg, de azt hiszem, ez tényleg szerelem...
2010. július 26., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése