Egy slukk VI.

Jó néhány éve nem dohányzom, de szombaton Csumma megkínált egy Sobranie-val, ami egyike a világ legrégebbi dohánymárkáinak, és legendás az íze... A fekete-arany papírba sodort erős, de mégsem karcos dohány füstje erősen, de mégsem harcosan hatolt az ajkaim közé, aromás íze úgy nyúlt végig a torkomon, mint amikor egy határozott, de finom férfikéz rásimul a derekadra a tánc lendületében, hogy utána nevetve magához húzzon. A már betiltott Black Death cigarettát idézte fel bennem, meg azokat a prágai éjszakákat, amikor Alan, a szép cseh szomszédom minden este megjelent az ajtóm előtt egy üveg borral, ültem a fotelben magam alá húzott lábakkal, kortyolgattam a bort, irodalomelméleti csatákat vívtunk egy francia pornográf regény felett, ő csak nézte az ujjaimat, ahogy táncolnak a cilinderes koponyával nyomott dobozzal, de túl gyáva volt ahhoz, hogy kimondja, hogy kellek neki... :)
Szombaton előkerült egy üveg Bushmills whiskey is, és én még mindig szeretem az ír whiskey-t, Sobranie-val meg főleg....