L.I.E.S. - Extreme Sex

Spontán módon alakult, hogy Nandóval, a L.I.E.S. zenekar frontemberével egymást szórakoztattuk virtuálisan, így adta magát, hogy az idei Extreme Sex albumukról dumáljunk egy kicsit…

millarca: Végighallgattam a L.I.E.S. albumot.

Nando:  Na! És?

millarca: Amikor felmentem a honlapotokra, akkor biztosan kiakadtak a szomszédok! :D

Nando: Hehe, azt hihették orgia party van nálatok.

millarca: Teljesen hallgatható!

Nando: Első hallásra nem igazán tudnak az emberek mit kezdeni a zenénkkel... ezt már megtanultuk...

millarca: Sejtem…

Nando: Viszont az van, hogy nem akarunk, s nem tudunk megalkudni.

millarca: Nem is kell.

Nando: Ha nem tudnak vele mit kezdeni, akkor nem tudnak. Rengeteg embernek bejön, vannak, akik megértik, s ezért tetszik nekik a zenénk. Vannak, akiknek szimplán csak tetszik, de nem tudnak vele még így sem mit kezdeni, mert nem a most divatos, értsd jól - magyarkodós zene. A mai világban, mikor ekkora a nemzeti öntudat, amikor csak az igazi régi magyar slágereket játszó 3 egymást követő zenekar, ugyanazon a bulin elnyomja „A zöld, a bíbor és a feketét“, meg a „Kétforintos dalt“, s még az sem zavarja őket, hogy az előttük játszó két banda pontosan ugyanúgy játsza el, s a közönség zömének hótrészegen még fel sem tűnik...  Nos egy ilyen elfajzott világban elég nehéz elfogadtatni a mi felfogásunkat...  Ráadásul mára a szövegek többsége túl beteg ahhoz, hogy az ember magának otthon énekelgesse...vagy társaságban. Túl ciki úgy udvarolni egy csajnak, hogy „Ne sírj (csak szopj!)“... Más zenekarok szövegeivel esetleg tudnak azonosulni, tudnak idézni belőle, ezzel mutatva dekadens művésziségüket. A L.I.E.S.-szal nem lehet dicsekedni, azzal semmit nem lehet, mert nem arról szól. Ad egy nagy adrenalin fröccsöt, ennyi.

millarca: De hát nem is a dicsekvés a cél, nem?

Nando: Persze, nem is azért, csak arra felelet, hogy miért nem tudnak mit kezdeni az emberek a zenénkkel... Erre látnak egy koncertet, s mégúgy nem tudják hová tenni, hogy ott van a színpadon öt mindenre elszánt fazon, akik azt üvöltik az arcodba, hogy EXTRÉM SZEX!

millarca: Dekadencia azért elég sok emberben benne van, maximum nem vallják be maguknak.

Nando: Csak tudod furcsa, hogy tényleg egyedülálló zenét csinálunk, lehet az jó, vagy rossz, ízlés dolga. Amikor 2008-ban újrakezdtük, pont azok nem tudtak vele mit kezdeni, akikről szólt: a motorosok... Hisz nekik kell, hogy  ismerjék az út szeretetét, tudnának vele azonosulni... Ott van például az Út A Szex És a Rock And Roll... Akiknek leesett hogy miről szól a dal, azoknak mai napig etalon... Igazi motorozós, bulizós, utazós zene. Ahogy a magunk fajta él.  A másik rétegnek is tetszene, csakhogy elhangzik az, hogy Mexikó, Texas, s már kivetetik magukból, mondván ezek a dalok nem ők... Játszunk inkább valami magyart... Nagyon érdekes és nagyon szar az, hogy nem látják az emberek, hogy miről is van szó. Nem a helyszín számít, nem az utak száma, hogy 8-as, vagy 66-os... Egyébként elgondolkodtató az is, hogy ha az van, hogy pl. Texas útjain, akkor ááá, ez nem is magyar zene... ha meg úgy írom, éneklem, hogy a 66-os úton, akkor már egyből az övék a teljes sztori... J Na ezt magyarázza meg nekem a sok hozzáértő...

millarca: Talán szeretik a magyar 66-os utat... :)

Nando: Tudod te is, rengeteg olyan motoros van, akik nem meggyőződésből, életfilozófiából motorozik, hanem egy felvett stílusban, megjátszott pojácaként páváskodik egy találkozón, s a legnagyobb örömünnep nekik, ha Mr. Blöróra verhetik a farkukat a szerencsétlenek, mert kb. annyit értenek a Rockhoz, hogy a Black Sabbath - ha ismerik egyáltalán-, jól feldolgozta Blöró Kispiricsét... Pfff...

Nincs nekem ezekkel amúgy semmi bajom... Mármint a pirospozsgásúakkal... Nem az ő hibájuk. Azok az előadók tehetnek a zenei igénytelenségről, akik nem tudnak, nem akarnak új dolgokkat alkotni, mert egyszerűbb olyan dologért felvenni a lét egy buli után, amiben nincs rizikó, hogy bejön-e a közönségnek, mert ezren eljátszották már... Asszem ez az, amiért nem alkuszunk, s inkább igazi réteg zene a miénk. Nem nagy bázisunk van, de őszinte. Remélhetőleg hamarosan leáldozóban lesz a hakni műfaj... Bízok benne, hogy egyre többen lesznek a saját dalokat játszó zenekarok koncertjein, és az emberek előbb utóbb megcsömörlenek majd az ilyen mások tollával ékeskedőktől... Egyenlőre sajnos ez még nem valós.

millarca: Egyébként a mexikói vonal miattad erős a zenekarban, vagy a többiek is ennyire megszállottak?

Nando: Ez az érdekes, hogy nincs mexikói vonal.

millarca: Akkor én emlékeztem rosszul, illetve eleve összekapcsoltam veled.

Nando: Azt hiszem, egyetlen dalunkban hangzik el a Mexikó szó, mégis mexikói zenekarnak titulálnak minket, chicano rockkal, a nevem miatt...

millarca: Elég markáns egyéniség vagy...

Nando: Még turnézni sem Mexicoban voltunk, hahaha!

millarca: Akkor most tisztázzuk ezt a mexikói vonalat. Mi közöd van Mexikóhoz?

Nando: Lehet, hogy egy komplett zenét, zenekart erről az egy emberről azonosítanak, úgy, hogy közben hallják a zenét, a szövegeket, s bár nincs benne Mexikó, miattam belehallják a motorosok. Túl sok köztük az imént említett zenekarok miatt a szűklátóterű, hogy Texas útja nem, 66-os igen. Pedig a Jóisten áldja meg... Texason át megy a 66-os... hehehe...

millarca: A kritikát akkor sem tűrik…

Nando: Tudom, s én nem is akarok haragos embereket, mert mindenki besértődne, pedig csak gondolkozniuk kellene...

millarca: Egyszerűbb besértődni.

Nando: Igen. Te érted a példát a 66-ossal és a Texas-szal? Ha igen, akkor mond meg nekem, miért van ez? Akkor megmondom az egyszerű választ, miért Texas...

millarca: Értem, persze, csak az okát nem tudom.

Nando: Hehe…

millarca: 10 évvel ezelőtt egyértelműbb lett volna, akkor még nem volt ennyire erős a magyar vonal. Néhány "biker" meg még mindig nem találja a saját útját…

Nando: Nos, 10 évvel ezelőtt már volt a Tequila című dal a Live albumról... abban van Mexikó. S azért Texas, meg Corpus Cristi, Vaco, El Paso, mert Hajdúhadház, vagy Szovát, esetleg Marosvásárhely útjai szarul hangzanának a rockzenében, nehéz ritmizálni egy dalszövegben...

millarca: Értem. A szövegeket egyébként ki írja?

Nando: Mindet én. Anélkül nem tudnám előadni. Csak a saját gondolataim tudom megfelelően átérezni. S így biztos, hogy L.I.E.S.-os, egységesen. Ez olyan, mint a regények, amiket írok. Valami megfog, s arról írnom kell. Gyakorlatilag a lemeztrilógia harmadik anyaga itt van fejben. 3 dal már kész. Nagyon sötét, nagyon beteg gondolatok...s ez zenében...jajj! Tartok a majdani fogadtatástól... sokkal elmebetegebb lesz, felfoghatatlanabb, mint az eddigi albumok. S nem csak szövegileg felfoghatatlan,  hanem érzelmileg. Kiráz a hideg a következő albumtól... Talán nem is érett meg még rá ez a zöldbíborfeketekétforintosdal világ...

millarca: Ezt biztosra veheted.

Nando: Túl nagy meló és szeretet lesz ebben az anyagban ahhoz, hogy negatív visszhangja legyen, csak azért, mert nem a sablon rock’n‘roll. Szóval ez egy kibaszott nagy teher, s komoly munkafolyamat. Borzasztó nagy bukáslehetőséggel akkor, mikor a tankcsapdahullámon, vagy kárpátiahullámon van a világ szörfdeszkája...

millarca: Az a kérdés, hogy mi a bukás...

Nando: Én csak arra próbáltam utalni, hogy nagyon nagy meló van ebben ahhoz, hogy ne essen szarul az értetlenség... mert most, megírunk egy dalt, fasza, rock, fogadják ahogy, leszarjuk. Vagy bejön, vagy nem...

Az új, 2011-es azonban merőben más. Úgy hangszerelésileg, mint felfogásilag, kidolgozásilag...

De most belegondolva...faszt érdekli, ki mit szól majd! Nekünk tetszen... A közönség, és a rajongók meg majd beemelik...

Annak a rétegnek, akik elismerik a L.I.E.S.-t, azoknak ez így is, úgy is egy különleges album lesz... a többieknek meg vagy tetszik majd, vagy nem. Mi belevágunk, az hétszentség.

Koncerteken meg úgyis sokkolunk mindig, akár milyen dallal. Igazi koncert banda a L.I.E.S.

Szóval a tervek megvannak, de agyalni kell rajta...

Az úgynevezett haknis szakma meg nyugodtan játsza csak a mára az általuk elcsépelt feldolgozásokat akár az unalomig... A L.I.E.S. felvállalja az önállóságot, s nem alkuszik!