Késői órák, sűrű erdő, elhagyatott temető, feldúlt sírok, egyedül. Tuti, hogy nem vagyok normális... Több, mint egy hétig álmodtam a csontokról... de oda kellett mennem.
Tudom, jó vagyok önriogatásban... :D
How can you make yourself have nightmares? Late hours, dense forest, lonely cemetery, ransacked graves, alone. It's sure, that I'm not normal... I was dreaming about bones more than a week... but I have to go there.
I know, I'm good in frightening of myself... :D
2010. június 1., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Ahh... Ezek nagyon jók... Bennem is motoszkált anno, hogy milyen jó lenne temetőben kattintani párat, de valahogy sosem volt még alkalom...
Szalkszentmártonra vigyek Neked koponyáscseresznyés fülbevalót, vagy azóta megvalósult a project?:)
Izgalmas helyek, de én soha többé nem megyek ilyen helyre egyedül... Egyrészt teljesen kiborultam a hely hangulatától, másrészt ott tudatosodott bennem, hogy ha beszakadok valamelyik feldúlt sírboltba, vagy kimegy a bokám a fűben rejtőzködő nyálkás, éles kövek miatt, Szelídítőm azt sem tudta volna, hogy merre induljon utánnam, ráadásul otthon hagytam a lemerült telefonom. De hát a rock 'n' roll nem egy tánc... :D
A projekt még nem valósult meg :)
Néha kellenek ezek a magányos félelmetes helyzetek... Vagy csak perverzül gondolkozom? Ki tudja... ;)Én pesten az elhagyatott gyártelepekre tévedek be néha... Kis sikátorok, meg hasonló dolgok... Akkor is van néha sprint, amikor megindul felém egy árnyék...
ooh neat! i love old graveyards...
Zsebsárkány, azt hiszem, megelégszem a romos kastélyokkal és templomokkal. :D
Cindy, me too, but not alone :D
Megjegyzés küldése