Persze, a rendezők nem adták olyan olcsón a bulit, ugyanis oda kellett találni. Aki egy kicsit is bambulva haladt a 12-es úton, az szépen bemotorozott teljesen feleslegesen Nagymarosra. Mondanom sem kell, hogy mi is… Végül is, ha Nagymaros jó volt Kittenberger Kálmánnak letelepedni az afrikai túrái után, akkor nekünk miért ne lett volna jó kicsit eltévedni?
Genyó lelkünk azonban némi vigasztalásra lelt, amikor visszafordulásunk után szembejött egy ismerős magaskormány, szintén figyelmen kívül hagyva a jelzőtáblát. Nem sokkal később, a sörsátorban már váltig állította tulajdonosa, hogy szándékosan ment arra. Hát persze, mi mindent elhiszünk. A törökmezői motoros találkozó résztvevői meg véletlenül iszogattak megvidámodásig, és akaratlanul buliztak egy nagyon jót május utolsó napjaiban.
Igazság szerint, aki azon a hétvégén nem hallgatott a papírkutya-riadóra, olyan koncert-felhozatalt kapott a négy nap alatt, amiért megérte ázni akár Szegedtől vagy Miskolctól is.
Csütörtökön a Crazy Granat és a Black Road robbant bele a táj csendjébe, pénteken és szombaton pedig a Cool Head Klan, a Blues Company, a Nemcsak Berry, a Smith & Wessons, a Deák Bill B.B., az Oklahoma Country és a Tequila biztosította a két- és négylábú vadakat arról, hogy egyik nap sem akarnak majd időben aludni menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése