Az utóbbi időben egyre több kelta/viking/folk metal zenekarokat felvonultató turné fordul Budapest irányába, én meg mindig találok legalább egy olyan brigádot, akik miatt érdemes elmenni az adott buliba. Legutóbb persze felsültem a Tyr
Ragnarök’s Aaskereia-féle koncertjével, mert bár még mindig tetszik Heri Joensen felsőteste és persze a Wolinban (külön piros pont) képre rögzített
Regin Smiður, az utóbbi általam látott 3 koncerten igencsak hullámzó minőségű bulit és hosszútávon eléggé egysíkú számokat tudtak csak felmutatni. Legújabb reménységem a svájci
Eluveitie volt, akik a
Paganfest-en lehengerlő folk metal bulit nyomtak. Egy pillanatig elbizonytalanított a tudat, hogy a szívem csücskei Kirder-ikerpár kivált a zenekarból, de mégis kaptak egy esélyt. Szerencsére.
Pedig nem is volt egyszerű eljutni a koncertre. Pénteken a csajokkal nekiszaladtunk a éjszakának, pontosabban a Wigwamnak, másnap az aktuális
Devils börze és Jessie Galante koncert volt az étlapon. Onnan még elzarándokoltunk a Ráday Kupolába, nehogy aznap este már normális időben kerüljünk ágyba. Vasárnap reggel húztam Párkányba, majd az újvári kórházba, aztán vissza Párkányba. Késő délután értem Pestre, találkoztam a párommal a lakásunknál és go Diesel klub. Manegarm, Catamenia így kimaradt, az Equilibrium-ot is csak éppen elcsíptük. Párom kikerekedett szemekkel nézte, hogy a srácok egyszál alsógatyában produkálták magukat, én nem bántam… :)
Az Equilibrium után következett az Eluveitie.
A már említett basszusgitáros-kecskedudás testvérpár kiválása után Chrigel Glanzmann frontember úgy tűnik kapásból megoldotta a dudás kérdését, lévén a másik zenekarából (
Branâ Keternâ) átigazolta Pade Kistler-t. Ehhez az ún. trollfolk zenét játszó zenekarhoz csak annyit, hogy a honlapjukról letölthető számok között található egy „
trad. magyarish” dal is, érdemes belehallgatni. Az abszolút szimpatikus, izgalmasan szénné varrt ördög-i-kerpár a
Red Shamrock bandában nyomul továbbra is, bár lényegesen szelídebb folk rock vizeken evezve.
A gyatra hangosítás ellenére a mostani Eluveitie koncert is nagyot ütött, az autentikus hangszerekkel (tekerőlant, kecskeduda, mandolin, sípok, fuvola, stb) megtunningolt metal vad pogózásra késztette a telt házas Diesel klub-ot. Én persze most is megkíméltem magam a másnapi nyakfájástól, már elég öreg vagyok már ahhoz, hogy némi fenékriszálás mellett is élvezzek egy koncertet... (Izé, néha velem is elszalad a ló, ha nincs a fénygép a nyakamba, de pszt!) Jó hír, hogy 2009 februárjában újra Magyarországra látogatnak a Kreator vendégeként. A dolog (számomra) egyetlen szépségfoltja, hogy a buli Debrecenben lesz. Lehet, hogy itt az ideje kirándulnom Debrecenbe? :)
A koncert üdítő színfoltja volt, amikor a Primordial énekese és dobosa elénekelt egy ír népdalt, újra bebizonyítva, hogy nem mindig a zenekar énekesének van a legjobb hangja...
Rafi Kirder helyét a lényegesen unalmasabb külsejű, de ügyes basszeros Kay Brem vette át.
Nekem újdonság volt a Primordial, a borongós hangulatú dalaikkal valamiért nem szólítottak meg, de a hiba valószínűleg az én berendezésemben volt. Egy pillanatra felcsillant a szemem, amikor beszállt a Manegarm és az Eluveitie hegedűse is, de nagyon nem sikerült összehangolniuk a dolgot, így kimentem italt venni.
A fesztivál főzenekarának kikiáltott Finntroll a szokásos szoknyákban és a szokatlan Csizmás Kandúr sminkben lépett színpadra. Az egyik legismertebb finn folk metal együttes lendületes, tökös (bocs, banános!) bulit adott. A banánhoz csak annyit, hogy az álmában sem gondolta volna, hogy egy mikrofonhoz szigszalagozva egy koncert sztárja lesz, ahonnan letörve egy rajongó relikviájává reinkarnálódjon.
Látszott, hogy a budapesti helyszínen zajlott a turnézáró koncert, mert szinte minden egyes koncerten megjelentek más zenekarok tagjai kukászsákba öltözve/vonatozva/parókaként feltűzött hajakkal. A Finntroll záródalai alatt megjelent a fesztivál összes fellépője, őrületes bulizásba fullasztva az egészet, mindegy megkoronázva az egyébként is vidám hangulatot
Bejegyzések
