2007. december 24., hétfő

2007. december 19., szerda

Buli az Independent klubházban

Party in Independent clubhouse, Slovakia



Hol van az a régi nyár, hol a szép hosszú haja :(



Ez a Jawa-blokkból készült sörcsap anno E. koporsószabású oldalkocsijában utazott buliról bulira, kivéve, amikor a blokk sztrájkot hirdetett, dezertált az oldalkocsi társaságában... :)



Ööö...biztosan nekem örültek ennyi :)



biztos finom volt az a szivar... :)




mondom, mindenki örült nekem :D




Fred Astaire és Ginger Rogers álruhában :)



ott volt Rómeó és Júlia is :)



vagy Rómeó és Rómeó... vagy mi :)




Elpusztult Jawák siratófala




Hát ez az ominózus oldalkocsi, egy lakóval kiegészülve



Motorépítés a köbön :)



Hát ezek még a borulás előtti pillanatok voltak... :)




ment a műanyagpohár-gitározás...



... meg a törzsi tánc..



...meg az örömködés...



ebbe még a műanyag poharak is beleszédültek :)



Óhh, hát vizet szeretnél inni? :)




Asszem, E. kb. ezt gondolja az egész életről... :)



Csak tudnám, hogy mitől feketedett meg az ásványvíz... :)


Persze, az izmos Mikulás sem hiányozhatott.



A végére maradt Cs. búcsúnyelvöltése. :)

Desperado MC nyílt napja a tatai klubházban



"Hé, te most a farkam fotózod? Bocs, engem csak az övcsattod érdekel!" :) (Hiába, mindig jó volt a pasizós dumám... :D)



Mindenki csak kólát és teát ivott :) (I. kegyetlenkedős hangulatában volt, mert megkóstoltatta velem a finom forralt bort, de ugyebár én voltam a sofőr...)




Ilyen derítő mosoly mellett csoda, hogy elfelejtkeztem arról, hogy nem szeretem a babot? :) Bárki is követte el a kaját, utólagos puszi neki és egy meleg üdvözlet a Quamatel gyártójától...



Volt, aki ilyen körülmények között is őrizte erényeit és persze a bögréjét... :)



Ez tulajdonképpen egy engesztelő fotó...



Orgazmus-koktélok királynője :)



Nem mindenkinek lehet ilyen szép műszakálla (pedig nem is mű :))


Nézd meg a fogadott apád, aztán fogadd öcsédnek a fiát... érthető, nem? :)


Rokkenroll-mozdulat, vagy mi



Amúgy jókedvük volt... :)



... mint nekik :)





Levegőmotor



Anya és fia ... ööö... :)



és a végére két vigyori vendég. :)

2007. december 10., hétfő

Jawa 500 OHC

Az egyik ismerősömmel egyszer arról beszélgettünk, gyerekként ki milyen motorról álmodozott. Nekem persze elsőkörben az Apám 1961-es Jawa 250/353-asa jelentette a vágy tárgyát, amit éveken keresztül tartó kuncsorgás/sírás/duzzogás/veszekedés/szépennézés/titokbanjogsicsinálás után meg is kaptam működésképtelenül és érvénytelen rendszámmal. Szegény ősöm szerintem legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy mindezek ellenére lábra állítom :) Ez persze hozta magával azt is, hogy elkezdtem utánaolvasni a motor történetének is. Így találkoztam először a Jawa 500 OHC-vel is, onnantól kezdve újabb bogár költözött az agytekervényeim közé. Egyszer az utcán sétálva szembetaláltam magam VELE, és elfúló hangon kérdeztem a tulaját, hogy áááá...ez egy "félliteres Jawa"???? Ő persze olyan lényegtelen dologgal volt elfoglalva, hogy csaj létemre honnan az izéből tudom... :) Ez aztán egy thisisthebeginningofabeautifulfriendship volt, így jónéhány kilométert lemotoroztam úgy, hogy ott pöfögött mellettem azon az orgazmushoz közeli állapotot okozó hangján (mármint a motor). :)) Mai napig meggyőződésem, hogy szebb hangja van,mint egy Harley-nak... :))

A Wild mostani (145.) számában is szerepel egy Jawa 500 OHC, amit teljesen véletlenül én fotóztam, és persze az is teljesen a véletlen játéka, hogy Endrjú (a motor tulaja) is sok-sok éve az egyik szivemcsücske, a felvidéki magyar motoros élet egyik jellegzetes figurája. :)



Hát ő lett volna a kiindulási alap, ha csak nem alkatrészként került volna Endrjúhoz. Ezt a kéthengeres, négyütemű, léghűtéses 488 köbcentis motort 1952-től 1958-ig gyártották, mely korában a gyártó legnagyobb motorja volt. A szerkezet hiányosságai ellenére máig a gyűjtők kedvence!



És íme az átalakított "Ohácécsko". Sajnos sok-sok Jawa OHC és Jawa Perák lelte halálát a 80-as/90-es évekbeli "motorépítők" szerszámai között, hiszen ezek voltak az egyetlen elérhető építőalapok chopperépítéshez.




Hehe, Endrjú tanult M. hibájából, aki, miután kigyulladt a motorja, kénytelen volt igénybe venni az egyetlen tűzoltóeszközét, a saját, khhmm... "locsolószerszámát"... :))). Van persze, aki a tűzoltópalackban hisz... :)))



Van, aki magát szereti nézegetni motorzás közben :PP


Van, aki fizet a dizájnos tükörért, valaki egy rossz mozdulattal elintézi... :)



A kedvenc logóm :)



Óóórriááási (gyári) dobfék.



S. aranyos volt, megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogy mi az a "cuffoló", én meg buta arccal néztem rá, hogy máááméééneee tudnám, hogy mi az??? Aztán rájöttem, hogy az én Kincsem, bár határozottan fejlődik, még nem túlságosan tud "fölvidíkiül"... :)

2007. december 9., vasárnap

Kőszeg

A céges csapatépítő túránk utolsó állomása Kőszeg (Vas megye) volt. Ez a város is meggyőzött arról, hogy van még mit látnom Magyarországból, keskeny, kanyargós, régi házakkal tűzdelt utcái egyszerűen varázslatosak.






A város egyik nevezetessége a Jurisics-vár.




Kívülről jól néz ki, de belülről túl sok mindent nem láttunk. Úgy rémlik, hogy volt egy másik fizetős kiállítás is benne, amit kihagytunk idő hiányában...





Normális esetben utálom a galambokat (na jó, a pesti galambokat), de itt helyesek voltak, ahogy a vár kiszögeléseit birtokba vették.




A várudvar és az üres szabadtéri színpad...


Kőszeg történelmének legnevesebb eseménye az 1532-es ostrom volt, amikor is Jurisics Miklós vezetésével a viszonylag kevés várvédő visszaverte a Bécs ellen vonuló, többszörös túlerőben lévő török sereget. Az ostrom emlékére Kőszegen nemcsak délben, hanem délelőtt 11 órakor is meghúzzák a harangokat. (egy kis blogos történelemóra :))) )



Felmásztunk a toronyba is, ami annyira nem esett jól, pláne, hogy lefelé begörcsölt a combizmom. Viszont a kilátás nagyon tuti volt.



Íme a kilátás, ablakon keresztül. Amikor elindultunk Sopronból, szakadt a hó. A várazás után beültünk egy étterembe ebédelni, és mire kijöttünk, gyönyörűen sütött a nap!




Élet a kövek között



Várfolyosó




Igen, imádom a kovácsoltvas utcalámpákat. :)




Kőangyal




Jurisics-tér és Hősök kapuja. A kapu tornyát 1932-ben, a török ostrom 400. évfordulóján építették eklektikus stílusban, Opaterny Flóris tervei alapján.



A szépséges városháza 1328-ból. Az emeleti ablakok között három címer és két falkép látható. A címereket 1712-ben festették. Balról a legszélső a Jurisics család címere. A középső címer a történelmi Magyarország kiscímere. Az ötödik falkép Kőszeg történeti városcímere. A második és negyedik falkép későbbi (1943-1944) alkotás. Eredetileg nem ez, hanem az osztrák császári címer eleme, a kétfejű sas volt az ábrázolási téma. A Patrona Hungariae, azaz Magyarország Nagyasszonya a gyermek Jézussal témájú kép balról a második, míg a negyedik I. (Szent) István királyt ábrázolja teljes uralkodói díszben. Festője a szombathelyi Radnóti Kovács Árpád volt.




A Sgraffitós-ház egy részlete.



Na, ezért szép Kőszeg. :)



Jurisics téren áll a Mária-szobor. A szobor 1739-ben készült, Lorenz Eisenköbel soproni kőfaragómester munkája volt, akit a város a Mária-kultusz ellen tiltakozó protestánsokra kivetett pénzbírságból fizetett meg.



Nepomuki Szent János és a kibontott esőcsatorna, a szent kvázi-attribútuma.


A neogótikus Jézus Szíve-plébániatemplom szerencsékre nyitva volt, döbbenetesen szép belülről


A Szentháromság-szoborot a pestis leküzdésének emlékére emelték 1713-ban. A kőszegi pestisszobor egyike a legkorábbi magyarországi Szentháromság-szobroknak.



A plébániatemplom millarca-perspektívából...



... itt meg belülről...



... ez meg az egyik kapuja. Vajon egy panellakás hogyan mutatna egy ilyen ajtóval? :)



Ez a szélmadár folyton pörgött, nem volt egyszerű lefotózni.



Kőszeg egyik terének házai



Ezt csak úgy... :)



Ő egy magas oszlop tetején áll, de sajnos semmit nem találtam róla.



Blog Widget by LinkWithin
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...