2011. december 14., szerda

Újrahasznosított karácsony

A napokban Mári láncával szemeztem, szomorúan vettem tudomásul, hogy a következő szezont lánc-/lánckerékcserével kell kezdenem. Ekkor merült fel az állandó problémám, hogy mit kezdjek a leszerelt alkatrészekkel. Most is a Google volt az én barátom, máris feldobott néhány ötletet. Igaz, hogy ezek bicaj lánckerékből, ill. láncból készültek, de maga az ötlet szerintem simán alkalmazható motor cuccokra is. Karácsony előtt ajándékötletnek sem utolsók.






Via: Craft Company

2011. december 4., vasárnap

Butolay motorja a Wild magazinban


Általában egyik Wild-os motorfotózáson sem fakadok sírva a szomorúságtól, de Butolay Honda CB400T-jének fotózása extrémen vidámra sikeredett. Ez persze a három jelenlévő kisgyereknek volt köszönhető, akik állandó csínytevése miatt folyamatosan röhögni kellett. Mondanom sem kell, hogy minden fotón szerepelni akartak, amit azzal sikerült megakadályoznom, hogy megbíztam őket: szedjék fel az összes falevelet! :) Tudom, hogy nem volt túl korrekt húzás a részemről, de működött! Legalább végre valami hasznom volt a egykori pedagógia tételek magolásából...


Így végre Vanda, az ördögfiókák édesanyja is odafért a motorhoz, nekünk meg lett belevaló és csinos modellünk.




A csodás virágok nem egy hosszú ujjú póló mintái, hanem Vanda saját bőre. Modellünk belevalóságért biztosan nem megy a szomszédba, amit a 35 mm-es fültágítója is mutat. Ami nekem a legszimpatikusabb, hogy míg a legtöbb fiatal divatból hord ilyet, Vanda abszolút tisztában van e ősi testékszer eredetével és jelentésével.


Dusán csak kiharcolta, hogy ő is szerepeljen képen, de hát szuper dolog apájával pózolni és motorozni is.



Fontos munkaeszköz volt a hinta és a csúszda is...


Amíg a két nagyobb kölyök ezerrel szedte a leveleket, addig Rebeka lopakodó üzemmódba váltott. Pont féltérdre ereszkedve fotóztam, amikor hirtelen azt éreztem, hogy hozzám bújik egy puha kis test. A kétéves törpike úgy döntött, hogy ő akkor most az ölembe ül és kész! Amikor nagy nehezen felálltam, akkor a kis karjaival a combomat ölelte át, nem hogy még elszökök a fotózásról... :)


Szóval vidám kis napot zártunk, igaz, a végére enyhe ropimérgezést kaptam. De ez így volt jó. Persze a sok összeszedett levéllel illett valamit kezdeni, így az egyik családi fotónál feldobtuk a levegőbe, mert az mennyire buli. Aki kíváncsi a fotóra, az a 192-es számban megnézheti. Még a jövő hétig kapható... :)
Blog Widget by LinkWithin
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...