Olivabogyós-hagymás pisztráng

Múltkor csak reggeliért ugrottam be a hidegkúti CBA-ba, amikor a hűtőpultról utánam szólt egy hűtött pisztráng. Éreztem, hogy velem akar jönni, ezért be is csomagoltattam őt meg 3 haverját. Szokás szerint a neten vadásztam recept után, de most is tunningért kiáltott a leírás. Összevágtam apróra 1 vöröshagymát és 15 dkg fekete olivabogyót, majd megtöltöttem ezek keverékével a besózott pisztrángokat. A két megtömött halat belefektettem olivaolajjal kikent hosszúkás jénai tálba, majd a maradék zöldséget köréjük szórtam. Eddig az eredeti recept is eljutott, de olyan kis semmilyennek tűntek a fetrengő kopoltyúsok, úgyhogy egy pici olajba belenyomtam 3 nagy gerezd fokhagymát, meg egy csomó borsot, petrezselymet, majoránnát, bazsalikomot, és rájuk kentem az egész kulimászt. Így landoltak a sütőben alufóliával letakarva.




Elterveztem, hogy majd jól lefotózom a kész ételt, de S. rám szólt, hogy nagyon jó illata van, úgyhogy ne szórakozzak mindenféle beállításokkal, ő enni akar…

Hermelin és a motoros lányok

Még az Enola Gay MC Highlands motoros találkozójánál említettem, hogy 2007 májusában Csehországban motoroztam 6 lánnyal. Mivel a májusi szél jócskán átfújt bennünket, a túra gasztronómiai origója a česnečka (fokhagymaleves) volt. Ez egy teljesen sztenderd levesnek számít minden cseh étteremben, és ami a legjobb: mindenhol másképpen készítik. 2002-ben, amikor Erikával bemotoroztuk Csehország nagy részét, ettem fokhagymalevest tejszínnel, tejszín nélkül, sajttal, sajt nélkül, petrezselyemmel, pirítóssal, nyers tojással, csirkehússal, tésztával, vagy ezek kombinációjával. Egyszerűen nem lehetett megunni, így ezen a túrán megkóstoltattam a csajokkal is. Akkora sikere volt, hogy minden étteremben, ahol megálltunk, ettünk fokhagymalevest, ami a négynapos túrát tekintve nem semmi mennyiség volt.

Egyszer főztem itthon is nekik, aztán nemrég Ceca ezt a mondatot szúrta be az egyik levelébe: „Úgy, de úgy ennék most egy adagot a fokhagymalevesedből!!!!" Egy ilyen mondat után ki nem rohanna levest főzni? Ha már nekiláttam kotyvasztani, akkor már összeállítottam egy másik jellegzetes cseh kaját is, ami tulajdonképpen egy sörkorcsolya: a rakott hermelin (pácolt camembert), lánykori nevén nakladaný hermelín. Mivel a fokhagymaleves receptje szupertitkos (amíg nem lesz időm lefotózni és leírni), addig itt van a sajt leírása.



Elsőkörben tisztázzuk: nem a képeken látható adagot adtam a vendégeimnek! Aranyos és kedves csajok, de ki merné őket éhesen kiengedni az ajtaján? Elvégre kemény biker nők beszélünk!
Hozzávalók 4 személyre:
4 camembert - alapjáraton kicsi, kerek és (szimpla megszokásból) cseh gyártmányú sajtot szoktam használni, de pl. ugyanúgy bevált a téglalap alakú, natúr Bakonyi Camembert is. Ebből hetet vettem és kilencen bőven jól laktunk belőle.
3 nagy fej vöröshagyma – a hosszúkás verzióhoz mehet nyugodtan az egy sajt + egy nagy hagyma számtan. Nem vagyok az ortodoxfőzés híve, így a csajoknak lilahagymával készítettem, de simán el tudom képzelni sonkahagymával, fehérhagymával, vagy akár sok-sok újhagymával, metélőhagymával, és/vagy medvehagymával is.
6-7 nagy gerezd fokhagyma – überhagymás kaja, ez van.
Napraforgó olaj – a mennyisége függ az pácoló edénytől, addig kell önteni, amíg el nem lepi a sajtot és a hagymát (ez lehet több deci is!). Gyakorlatilag készülhet oliva olajból is, de szerintem felesleges pénzkidobás, mert a pác így is finom.
Fűszerek – só, őrölt bors (késhegynyi, fekete, fehér, vörös, akár mindegyik), pirospaprika, 8-10 mustármag, 2 babérlevél, 5-6 jóbors (magyarországiak kedvéért szegfűbors), kakukkfű, bazsalikom, szárított petrezselyem, majoránna.
Cseresznyepaprika – gyárilag kell hozzá, de mivel én nem ehetek csípőset, így önző módon ki szoktam hagyni.



A korongokat csak hosszában szoktam félbevágni, de a téglalapokat bőszen összekockáztam. Az a lényeg, hogy úgy kell összevágni, hogy minél jobban kitöltse az edényt, amiben pácolódik (különben iszonyatos mennyiségű olajat lehet ellocsolni, aminek nincs értelme). A sajt mindkét belső oldalát megsóztam, paprikáztam, borsoztam, majd mindkét oldalra nyomkodtam néhány szelet vékony karikákra vágott fokhagymát. A két fél sajt közé tettem egy vastag hagymakarikát, egybe borítottam a két részt és átszúrtam fogpiszkálóval, hogy ne csússzon szét. A tál aljára is raktam hagymakarikákat, a többi fűszert, majd egymás mellé raktam a megtöltött sajtkorongokat és a megmaradt hagymát köré pakoltam.

Én egy hétig szoktam pácolni (persze letakarva), az igazi cseh gurmánok 2-3 hét után látnak neki. Egyszer kóstoltam egy ilyet, de az már inkább csak camemberes olaj és hát izé... Kenyérrel és friss zöldséggel tálaltam, de finom savanyúsággal is. A fennmaradt fűszeres olajat le lehet szűrni és szuper salátaöntetként is.



A motoros csajok nem azok a nyafogós, kényeskedő fajták, és ha evészetre kerül a sor, akkor emberesen látnak neki. Most is simán bevágtak fejenként 3 tányér levest, majd úgy kezdték el enni a sajtot, mint aki aznap lát először kaját. A vége felé komolyan aggódtam, hogy rosszul lesznek ekkora mennyiségtől, de közben tuti nőttem a büszkeségtől vagy 10 centit. Mindenesetre azóta magassarkúban járok melózni, ha esetleg nem tűnne fel valakinek.

Turbós fokhagymás csuka

Az igazság az, hogy nem vagyok egy horgásztípus. Egyrészt szívszorító látvány egy hal horoggal a szájában, másrészt a melóhelyemen eleget ülök sokáig egy helyben. Utoljára a jawás időszakomban kísértem el az unokaöcsémet a Garam partjára, de miután 50-70 méteres, gyerekfejnyi kődarabokkal felszórt földutas szakaszokon vergődtem át a Jawa-val, úgy döntöttem, hogy ezt nem kéne erőltetni (az már más tészta, hogy kastélyozni is ilyen utakon járok, de a kékmotor hűtése/széles gumija jobban bírja). Persze az öcskös is unta már a 20. sneci után, hogy „Jaj, fogtam egy HALAT, lécci, szedd leee!”.
Szerencsére van egy olyan (valódi nagyonhorgász) nagybátyám is, aki elvetemültségében télvíz idején is nekiül őrizni a jéghideg Dunát, amelynek eredményeképpen legutóbb egy 88 centis csuka végezte a fagyasztónkban. Édesapámmal nekiláttak feldarabolni akkora szeletekre, ami szerintük pont elég egy embernek, ez olyan jól sikerült, hogy két szelet csukával beterítettem a legnagyobb tepsimet…



A neten talált receptek közül csak a "fokhagymás csuka" volt elsőre szimpatikus, így azt tunningoltam tovább. Szóval fogtam azt a bizonyos legnagyobb tepsimet, az aljára öntöttem olajat, majd felkarikázott főtt krumplival raktam ki. Erre terítettem rá a kifilézett, 2-3 milliméterenként beirdalt csukaszeleteket, és a vágásokat sűrűn megpakoltam felkarikázott fokhagyma darabkákkal és húsos szalonnacsíkokkal (ki volt az az idióta, aki kitalálta, meg aki átvette a "baconszalonna" kifejezést?). Az egész kreálmányt megszórtam sóval, borssal, őrölt köménnyel, majoránnával, bazsalikommal, petrezselyemmel és kakukkfűvel, rádobtam 3 babérlevelet, és rákarikáztam vöröshagymát, nehogy egyedül érezze magát a fokhagyma.



Végül nyakon öntöttem kb. 1,5 dl tejszínnel (elbírja a fehér bort is, csak azt megittuk), letakartam alufóliával, és beraktam a sütőbe. Miután megpárolódott a folyami jószág, levettem a fóliát, és utána pirítottam.



A képek is tanúsítják, hogy nem vagyok egy stáljudit, de ember aszonta, hogy megtart, mert finom lett.