
Mióta a benzinár emelkedő tendenciát mutat, egyre komolyabb a csábítás, hogy Márit átalakíttassam valami költséghatékonyabb üzemanyag-fogyasztásra. Sokkal nagyobb lelki nyugalommal tankolnék mondjuk vizet a csapról, mint a 370 Ft-os, ilyen-olyan minőségű benzint, bár ha belegondolok, azzal túl messzire nem jutnék. Ezt anno belátták Stanley- fivérek (Francis Edgar és Freelan Oscar Stanley) is, akik bár komoly melót fektetek abba, hogy fejlesszék a gőzmotor által hajtott motorkájukat, ill. autójukat, végül megelégedtek azzal, hogy a szerkezet stéher (pályabicikliket felvezető) motorként hozzájáruljon 1899 júniusában Eddie McDuffee rekordjához, melyet a Buttonwood-i pályán állított fel. Ez a tény azután sem maradt titokban, miután tervezői túladtak a machinán, mivel az új tulajdonosok úgy hirdették a Stanley gőzmotort, mint a "világ leggyorsabb stéher motorkerékpárját". A Stanley-testvérek fölös energiájukat ezután a gőzautók csúcsjáratására fordították, természetesen nem hiába, hiszen hamarosan újabb rekord fűződött a nevükhöz. Sajnos ez sem volt elég a cég fennmaradásához. Az olcsó Ford T-modellek hamar bemutattak a Steamernek, mint
Ford Fairlane Stanley-je a gazdag nőnek, így a gyár 1924-ben bezárta kapuit.
Via:
Stanley Motor Carriage