2010. június 1., kedd

Hogyan okozzunk magunknak rémálmokat?

Késői órák, sűrű erdő, elhagyatott temető, feldúlt sírok, egyedül. Tuti, hogy nem vagyok normális... Több, mint egy hétig álmodtam a csontokról... de oda kellett mennem.
Tudom, jó vagyok önriogatásban... :D

How can you make yourself have nightmares? Late hours, dense forest, lonely cemetery, ransacked graves, alone. It's sure, that I'm not normal... I was dreaming about bones more than a week... but I have to go there.
I know, I'm good in frightening of myself... :D




















5 megjegyzés:

Zsebsárkány írta...

Ahh... Ezek nagyon jók... Bennem is motoszkált anno, hogy milyen jó lenne temetőben kattintani párat, de valahogy sosem volt még alkalom...

Szalkszentmártonra vigyek Neked koponyáscseresznyés fülbevalót, vagy azóta megvalósult a project?:)

millarca írta...

Izgalmas helyek, de én soha többé nem megyek ilyen helyre egyedül... Egyrészt teljesen kiborultam a hely hangulatától, másrészt ott tudatosodott bennem, hogy ha beszakadok valamelyik feldúlt sírboltba, vagy kimegy a bokám a fűben rejtőzködő nyálkás, éles kövek miatt, Szelídítőm azt sem tudta volna, hogy merre induljon utánnam, ráadásul otthon hagytam a lemerült telefonom. De hát a rock 'n' roll nem egy tánc... :D

A projekt még nem valósult meg :)

Zsebsárkány írta...

Néha kellenek ezek a magányos félelmetes helyzetek... Vagy csak perverzül gondolkozom? Ki tudja... ;)Én pesten az elhagyatott gyártelepekre tévedek be néha... Kis sikátorok, meg hasonló dolgok... Akkor is van néha sprint, amikor megindul felém egy árnyék...

Fashion Serial Killer írta...

ooh neat! i love old graveyards...

millarca írta...

Zsebsárkány, azt hiszem, megelégszem a romos kastélyokkal és templomokkal. :D

Cindy, me too, but not alone :D

Blog Widget by LinkWithin
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...