millarca világa, vagy mi: november 2010

2010. november 29., hétfő

Nógrádi vár

Még tavaly, a Pacal-túránk alkalmával motoroztunk el Nógrád vára alatt, de a sötétedés csutkagázon veretett utánunk, így felkerült az idevisszakelljönnöm-listára. Aztán idén tavasszal beígértem Laurának, hogy életében először megmotoroztatom, de első körben sem őt nem akartam kitenni egy megerőltető túrának, sem magamat egy utassal való hosszú motorozásnak, így egy Váchoz közeli néznivalón gondolkoztam, amikor beugrott a vár.

Laura ugyan ismerte a romhoz vezető utat, csak éppen kisvasúttal. A vonalát próbáltuk követni, de egyre meredekebb és keskenyebb lett az út, úgyhogy csak visszatértünk a főútra... :)
Azt nem tudni, hogy a vár mikor keletkezett, de a X.-XI. század fordulójától már követhető a tulajdonosainak listája. 1527-ben az egyháztól a király birtokába került, amíg 1544-ben meg nem kaparintotta a török. 50 évvel később egy kicsit újra magukénak tudhatták a magyarok, amíg a törökök újra neki nem futottak megszerezni 1663-ban. A turbánosok ücsörögtek is a babérjaikon, amíg beléjük nem csapott a ménkű, szószerint. 1685-ben egy unatkozó villám úgy gondolta, hogy berobbantja az öregtoronyban elhelyezett lőporraktárat, amivel olyan profin pörkölte ki a törököket, hogy azok pikk-pakk ott hagyták a romossá vált várat.

Fotó: Laura

2010. november 15., hétfő

Pelle "Ügü" Zoltán kiállítása

Ügü régebbi és újabb képei hamarosan "élőben" is megtekinthetőek lesznek Budapesten.

Leader Of The Pack

Először is: nagyon-nagyon jól esik, hogy kéritek (egyesek követelik :)) a beszámolókat, képeket, de még mindig adjatok egy kis időt, ígérem, hamarosan telepakolom a blogot sok-sok templommal, várral, buliképekkel. Addig is olvasgassátok a régebbi bejegyzéseket, és ha nem akarjátok, hogy egy életre megutáljalak benneteket, akkor ne kérdezzétek meg, hogy hogyan állok a szakzáródolgozatommal...
Valaki kérdezte, hogy hogyan lehet rákeresni korábbi bejegyzésekre, ezért itt is leírom, hátha másvalaki küzd e hatalmas problémával... :) A titkok helyszíne a blog bal oldala, ahol a egyrészt egyből ott egy keresőablak, másrészt ez alá kiraktam három képet, melyek egyből a saját fotóimra, a tetoválásokra, illetve a biker videókra mutatnak. Az utóbbi alatt ott van az összes motoros videoklip, kisfilm, ill. trailer, amely motoros témájú filmekkel foglalkozik. Ez alatt lehet keresni a hónapok, évek szerint, rákattintva felkínálja a bejegyzések címeit. Végül ott vannak a "Témák - Themes", ahol a címszavak sorakoznak, itt szintén a ráklikkelés varázslatos cselekedete repít máris a pl. várak közé. Akinek még ez sem elég, az töltsön cukrot a benzintankjába... :)

Mivel azonban jó fej vagyok, beposztoltolok Nektek egyből két bikervideót, igaz, az egyik csak feldolgozás, de mindkettőnél megmaradt a motoros motívum. A The Leader Of The Pack (Bandavezér) címet viselő nótát a The Shangri-Las nevű női formáció énekelte fel 1964-ben, amely az egyik legnagyobb sikerük lett. Témája kicsit hasonlít az általam már beposztolt Edit Piaf -féle L'homme à la moto dal történetére, melyről nemrég derítettem ki, hogy szintén feldolgozás, mégpedig a The Cheers zenekar Black Denim Trousers and Motorcycle Boots nótájának francia nyelvű verziója. Itt is a szokásos jókislány és motoros rosszfiú szerelmetes összegabalyodásának súlyos ténye áll fenn, csak amíg Editnél a lánglelkű lovagot a saját agyatlan száguldozása repíti egyenesen a vonat kerekei alá, addig Leader-es hősünk bánatában motorozik egyet utoljára...
...a fején...

Az album megjelenése után szállingózott némi menedzseri ráhatásra egy városi legenda, miszerint a lemezen hallható motorhangot úgy vették fel, hogy a hangmérnök bemotorozott a H-D-ján a stúdiónak is otthont adó szálloda halljába, azonban 40 évvel később Mary Weiss, a Shangri-Las énekese elkottyantotta, hogy csak effektus volt.
Az Egyesült Királyságban a dal felkerült a BBC feketelistájára is, miután a mimóza lelkületű cenzorokat nem hagyta aludni, hogy a dalszövegbéli jókislány belezúg egy rávigyorgó motoros "bandavezérbe", akit azonban az apai szigornak engedve kirúg a francba, és ezért a szerencsétlen flótás bánatában szájra esik. A "halálos" témánál valószínűbb volt az az kifogás, miszerint a nóta szította az amúgy is dúló-fúló ellentéteket a modok és a rockerek között. Mary Weiss és társai persze jókat röhögtek ezen, de azért biztos, ami biztos alapon bőrdzsekiben mutatták ki, hogy kinek az oldalán állnak. A negatív események csak jót tettek a lemeznek és a zenekari tagok rosszkislányos imidzsének, mert többször is toplistások lettek. 1990-ben a dal bekerült a Scorsese-féle Nagymenők című film zenéi közé, majd 2004-ben beszavazták a Rolling Stone magazin "Minden idők 500 legjobb dala" listára is.

A Shangri-Las lázadó lányai a rockbandákat is megihlették, míg az Aerosmith a Remember (Walking in the Sand) című dalt dolgozta fel, addig a Twisted (Fuckin') Sister egyenesen a Leader Of The Pack-re ment rá, jócskán csavarva a történeten. A fura sminkű Dee Snider már a srác szemszögéből énekli el a l'amour-t, és itt a csaj az, aki vad száguldozásba kezd, majd nem túl egészséges közelségbe kerül az anyafölddel. Ezzel persze nem is lenne gond. Viszont a videoklipben már egy olyan nyálas és valószínűtlen történetű maszlagot hoztak össze, amiért én azzal büntetném a klip rendezőjét, hogy inkább ő zuhanjon Dee hátsó ülésére 10-20 méteres magasságból, majd élvezkedve bújjon az énekes hátához... :)