Mozdonytúra

Még októberben egy szerkesztőségi kocsmázás vége felé jártunk, amikor felmerült, hogy Szegeden van egy motoros lány, aki nem mellesleg egy szép és nagy tetoválást visel, és le kéne fotózni. R. mondta, hogy régi ígéretéhez híven levisz. Egy Ro-La szerelvényeket húzó mozdonnyal...

Először elsokkolt, hogy hajnalban vesz fel, de rájöttem, hogy ha nem kell minden reggel vonatoznom munkába, akkor van valami meghatározhatlan bája a hajnali pályaudvaroknak...

Vajon miért hittem azt, hogy a mozdonyvezetés két gombból áll?

Elképesztően jó érzés, amikor felmordul alattad 1240 tonna, majd elkezdi énekelni, hogy: do re mi fa so la si do :)

Küszöb fejmagasságban, mármint nekem... na ide kellett felszökellnem néhány másodperc alatt. Igen, ez a mozdulatsor nem volt sem kecses, sem nőies...

Amíg R. mosta a mozdony ablakát, addig én némi tolmácsolás segítségével megfejtettem a kísérőkocsi fűtésének szuperbonyolult titkát, miszerint a kallantyút a kék mezőről át kell tolni a piros mezőre...

Ro-La - a gördülő országút

A sok-sok török kamionnak hála a pályaudvaron van egy török gyorsétterem is, ahol "kicsit" más gyrost ettünk, mint ami Csudapesten kapható... A felszolgáló srác valamiért fontosnak tartotta megkérdezni R.-t, hogy a felesége vagyok-e, és amint megtudta, hogy nem, olyan pillantásokat vetett rám, mint aki egyből le akar nyelni, pedig fele akkora volt, mint én...

A szanaszét futó sínpárok között egy rózsabokor nyílt!

Egy török szállítmányozó cég szerződést kötött a török állammal, így minden kamionjukon török tájakat népszerűsítő fotók vannak. Történetesen láttam olyat is, amin három kiscica volt, bár azt máig nem értem, hogy ők hogyan fértek bele ebbe a profilba... :)

Hazaérve a nagy vonatozásból beléptem az ajtón, a Szelídítőm a szia helyett ezt kezdte el énekelni... :DDD