Általában egyik Wild-os motorfotózáson sem fakadok sírva a szomorúságtól, de Butolay Honda CB400T-jének fotózása extrémen vidámra sikeredett. Ez persze a három jelenlévő kisgyereknek volt köszönhető, akik állandó csínytevése miatt folyamatosan röhögni kellett. Mondanom sem kell, hogy minden fotón szerepelni akartak, amit azzal sikerült megakadályoznom, hogy megbíztam őket: szedjék fel az összes falevelet! :) Tudom, hogy nem volt túl korrekt húzás a részemről, de működött! Legalább végre valami hasznom volt a egykori pedagógia tételek magolásából...
Így végre Vanda, az ördögfiókák édesanyja is odafért a motorhoz, nekünk meg lett belevaló és csinos modellünk.
A csodás virágok nem egy hosszú ujjú póló mintái, hanem Vanda saját bőre. Modellünk belevalóságért biztosan nem megy a szomszédba, amit a 35 mm-es fültágítója is mutat. Ami nekem a legszimpatikusabb, hogy míg a legtöbb fiatal divatból hord ilyet, Vanda abszolút tisztában van e ősi testékszer eredetével és jelentésével.
Dusán csak kiharcolta, hogy ő is szerepeljen képen, de hát szuper dolog apájával pózolni és motorozni is.
Fontos munkaeszköz volt a hinta és a csúszda is...
Amíg a két nagyobb kölyök ezerrel szedte a leveleket, addig Rebeka lopakodó üzemmódba váltott. Pont féltérdre ereszkedve fotóztam, amikor hirtelen azt éreztem, hogy hozzám bújik egy puha kis test. A kétéves törpike úgy döntött, hogy ő akkor most az ölembe ül és kész! Amikor nagy nehezen felálltam, akkor a kis karjaival a combomat ölelte át, nem hogy még elszökök a fotózásról...
Szóval vidám kis napot zártunk, igaz, a végére enyhe ropimérgezést kaptam. De ez így volt jó. Persze a sok összeszedett levéllel illett valamit kezdeni, így az egyik családi fotónál feldobtuk a levegőbe, mert az mennyire buli. Aki kíváncsi a fotóra, az a 192-es számban megnézheti. Még a jövő hétig kapható... :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése