Az április 13-ai Péntek 13 bulin úgy dönt a fényképezőgépem, hogy ő akkor most elromlik. Illetve a kijelzőn megjelenik egy hibaüzenet, és onnantól kezdve felejtős a fotózás. Beadom szervizbe, várakozás hetekig, majd május közepén visszakapom, pont mielőtt indulok Lengyelországba. Naná, hogy szombat délután újra ott villog az ......... hibaüzenet, az események kellős közepén. A javításra van fél éves garancia, újabb túra a szervizbe. Két hét, de elvileg kész. Gyakorlatilag annyira nem, mert még a szerviz ajtaján sem hozom ki, naná, hogy a kipróbálás közben újra megjelenik a hibaüzenet. Nem egyértelmű, hogy ki omlik össze jobban: az átadó muksó vagy én. Hát ezt így nem adhatom ki - makogja. Szerintem sem... - nyögöm be, kapirgálva össze önuralmam utolsó morzsáit. Kéri halódó türelmem, én csak azt, hogy hívjanak, ha kész.
Igen, azóta sem hívtak. Másfél hét után nem bírom, én pötyögöm be a szerviz számát. Óh, nyugodjak meg, már rájött, hogy nem az általa már kicserélt alkatrész a ludas, hanem egy másik, de még egy hét, amíg megjön az új. De majd hív. De nem hív. Én annál inkább. Mondom, ne hitegessen, nyugodtan mondja meg, ha nem boldogul vele. De-de, ne aggódjak, működni fog. Még egy hét, tényleg. Baromira nem csörög a telefonom. Szelídítőm be akar menni a szervizbe, de nem tesz jót az szerelő egészségügyi állapotának, ha hagyom. Tegnap újabb kör, a szerelő nyaral jövő hétig. Úgyhogy most fegyverkezem...
Fotó: Chen Zhun
Forrás: itt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése