A gyulai vár, Békés megye

Tavaly ugyan megálltam itt Mezőkövesdről hazafelé, de akkor csak a várat néztük meg. Mivel idén Gyuláról csillagtúráztunk a nyaralásunk idején, újra megnéztük, de most már a várost is. Szerencsénkre csak szombat reggel esett, így ideális volt várat nézni. Ez a reneszánsz stílusban berendezett gótikus téglavár az egyik kedvenc magyarországi váram és mivel a rengeteg kard is a kiállítás részét képezi, S. is egyből beleszeretett. :)



Íme, a legépebben maradt téglavár.



Középkori konyha.



A borozó sajnos zárva volt, de ez a szöveg még mindig tetszik.



A várkápolna egy részlete.





Szobarészlet.

Várudvar

A gyulavári Wenckheim-Almássy-kastély

A Gyulavári község Gyula város (Békés megye) része, itt található ez a felújított Almássy-kastély. Olyan mázlink volt, hogy pont jött a kastély mindenese, így belülről is megnézhettük. Belül mindent fehérre meszeltek, ami nekem annyira nem tetszett, viszont már ott volt néhány bútor, melyek a néprajzi kiállítás részei lesznek, valamint kitömött állatok és trófeák, szintén kiállításra várva. A mindenes kiscsaj jófej volt, adott néhány tippet, hogy mit érdemes még megnézni a környéken, az ő tanácsára mentünk vissza Dobozra, belülről is megnézni a templomot.



Az Almássy-kastély, szépen felújítva.



A kastély melletti egykori szeszgyár.

A gerlai Wenckheim-kastély

Ezt a jobb napokat látott, szintén Ybl Miklós által tervezett Wenckheim-kastélyt, Gerlán, Békéscsaba (Békés megye) egyik külső kerületében találtuk. A II. világháború után szakmunkásképző iskola volt, 1990 óta üresen áll.



A kapu felőli bejárat.



A bejárat az udvar felől.



A "felújított" kápolna.

Weinckheim-kastély, Bélmegyer-Fáspuszta

Ez a Békés megyében található, Ybl Miklós által tervezett, romantikus stílusban épült kastély egy erdő mélyén lapul, ahová sok-sok kilométert autótunk egy kb. ötödosztályú úton. Ez az egykori vadászkastély nevelőotthonként működött 1998-ig, azóta várja a megváltó pénzembert, aki valami hasznosra is tudná használni.

Jó év volt... :)

Történelmi emlékhely, Vésztő-Mágor

Dévaványa és Szeghalom után a Vésztő-Mágori történelmi emlékhely felé vettük az irányt, majd onnan a bélmegyeri Weinckheim-kastély felé folytattuk.



Az egykori Csolt-monostor romjai. „A X. században a Csolt-nemzetség vette birtokaba a mai Békes megye nagy részét. Vatának, a nemzetség akkori vezetőjének 1046. évi lázadását Péter királynak a feudalizmust és a latin rítusú kereszténység terjesztését előmozdító törekvése váltotta ki. A lázadását leverték, így megkezdődhetett a megye területén a nyugati kereszténység és ezzel együtt a feudalizmus térhódítása.“ - ez volt az a bizonyos 1046-os magyarországi pogánylázadás, amikor utoljára megpróbálták visszaállítani az ősi magyar vallást és elűzni a német papokat és tanácsadókat...



Szent László szobra



A környéken rengeteg kökénybokrot láttunk. Nem is én lettem volna, ha nem kóstolom meg, de baromi érettlen volt még :(



A legbirkább tekintetű rackajuh



Miközben két méterre fotóztam őket, azon agyaltam, hogy ugyan nekem jönnének-e...

A harci sebekkel díszített kos. A juhász mesélte, hogy amikor nagyon meleg van, a szürkemarhák hasa alatt szokott hűsölni. Mivel folyton megböki őket a szarvával, azok egy jólirányzott rúgással szokták ez meghálálni.

Szeghalom

Dévaványáról Vésztőre menet megálltunk Szeghalmon (Békés megye) is. Állítólag van ott egy boszorkány-múzeum is, meg két kastély is. Ebből mindent vagy átköltöztetve, zárva vagy romosan találtunk.

Ennyi maradt az egyik kastélyból, a másikat nem találtuk.

Túzokrezervátum, Dévaványa

A bivalyok végig dagonyáztak. Állítólag voltak kicsik is, de ahhoz kicsit többet kellett volna gyalogolni, mint amennyit mi hajlandóak voltunk a kánikulában... :)



Ő szerintem honosította saját magát... :)



A két túzok közül az egyik, aki némi kaja reményében odajött a kerítéshez.



Parasztgyerek létemre nem láttam korábban élő túzokot, így megdöbbentett, hogy milyen nagy.

A méreténél már csak a hangja volt elképesztőbb! Hihetetlen, hogy ebből az édes fejből milyen artikulálatlan hang tud kijönni... :)

Nem adtok kaját??? Akkor toll a fületekbe!

Az iszonyatos szárazság ellenére ilyen szépségek nyíltak mindenhol.

Magyar sóvirág (Ez nem az, amit a boltban árulnak. Ha mégis, akkor törjön le a kacsója annak, aki leszedte, mert védett...)

Voltak szürkemarhák is, jó messze... S. szomorúan tudatosította, hogy az otthonlévő koponyán igencsak bébi-szarvak vannak...:)

Kötegyán, Kopjafa-gyűjtemény

Kötegyán (Békés megye) egy helyes zsákfalu Sarkad és Méhkerék között, közvetlenül a román határ mellett. Nagyváradról jövet megálltunk megnézni az itteni kopjafákat.




Kopjafa-kapu



A képek valószínüleg nem adják vissza, de nagyon szuggesztív hangulata van a helynek. Mivel elég fáradtak voltunk, csak ücsörögtük a parton, lógattuk a lábunk a vízbe és élveztük azt a mély nyugalmat, ami a helyből sugárzott.



Nem csak a parkban voltak kopjafák, hanem a falu több pontján is szétszórva.



A hét vezér

A legnagyobb gondunk az volt, hogy a fénygép rázoomol-e a két méterre lévő békára, vagy sem...

Ő S.-val nézett farkasszemet. :)

Az én trófeám :)

Khmm... Sarkadon fotóztam, több ilyen molinó is volt kifeszítve a főút mentén...