A bivalyok végig dagonyáztak. Állítólag voltak kicsik is, de ahhoz kicsit többet kellett volna gyalogolni, mint amennyit mi hajlandóak voltunk a kánikulában... :)
Ő szerintem honosította saját magát... :)
A két túzok közül az egyik, aki némi kaja reményében odajött a kerítéshez.
Parasztgyerek létemre nem láttam korábban élő túzokot, így megdöbbentett, hogy milyen nagy.
A méreténél már csak a hangja volt elképesztőbb! Hihetetlen, hogy ebből az édes fejből milyen artikulálatlan hang tud kijönni... :)
Nem adtok kaját??? Akkor toll a fületekbe!
Az iszonyatos szárazság ellenére ilyen szépségek nyíltak mindenhol.
Magyar sóvirág (Ez nem az, amit a boltban árulnak. Ha mégis, akkor törjön le a kacsója annak, aki leszedte, mert védett...)
Voltak szürkemarhák is, jó messze... S. szomorúan tudatosította, hogy az otthonlévő koponyán igencsak bébi-szarvak vannak...:)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése