20 éves a Geronimo MC Hungary!

Beszámoló a Wild 167. számában.























Hmm, a jobb szélső férfi kell nekem! Be is megyek a dolgozószobájába kicsit megölelgetni... :)

A császári hókamókáról hazafelé Neszmélynél csak egy utolsó ép idegszál választott el attól, hogy felhívjam a helyi motoros klub valamelyik tagját, és elsírjam a fülébe, hogy „Kicsi vagyok, fázom és qvára félek a sötétben! Lécci, kísérjetek haza!”. A horgászás utáni nagy halászlé-pusztítás alkalmával már nevetve meséltem a presijüknek, erre közölte velem: „Hülye vagy, simán hazakísértünk volna!”

Klubhorgászat, Maligán MC, Neszmély

Miután Győrben Rita brutális kajaterrorizmusának áldozatául estem, majd pihegve abszolváltuk a lébényi templomot, elmotoroztunk Neszmélyre. Ott már a motoros klubok képviselői javában fogták a Dunából a semmit, pedig sok-sok horgászbot meredezett előttük.



Egyedül a Stray Dogs MC „versenyzője” fogott egy ritka és méreten felüli halat, amely úgy gondolta, hogy sokkal jobb neki életben, ezért megszabadulva a horogtól visszaugrott a vízbe, majd egy búcsú-farokcsapás után eltűnt a mélyben.







A versenyszabályzat szerint csak egy tag horgászhatott minden klubból, amit a Desperado MC tagjai nem kicsit fájlaltak, miután a versenyek kívül horgászgató tagjuk fogott egy másfél kilós pontyot.



5 hónap kontra 19 év



A fertőszentmiklósi Acélkerék MBK tagjai trükközni próbáltak, és az egyikük barátnőjéről lekönyörgött melltartót vetették be csaliként! A Duna hableány-hozamáról nincsenek információim, de ezzel a legjobb esetben is csak egy sellőfiú kifogására volt esélyük.



A gyerekek idén is megmutatták a tutit, egymás után fogták ki a sneciket. A sikerességüket az mutatja legjobban, amikor Ildó odaszólt Hunornak, hogy „Fogj egy halat millarcának!”, én elfordultam két percre fotózni, és mire visszafordultam, már ficánkolt a halacska a horgon!







Miután a versenyt szerény mennyiségű sneci és kárászbébi döntötte el, felvonultunk a Maligán MC klubházához. Ott már készült a halászlé, amelynek tartalmát a klub tagjai szerencsére nem bízták a versenyzőkre.









Az esti buli népszerűségben bőven megelőzte a napközbeni halászatot, amely nyilvánvalóvá tette, hogy a magyarok a lovas horgászat helyett miért a lovas íjászat által híresültek el…



Mielőtt hazaindultam volna Bélára „őrt állni”, kiderült, hogy édesanyám Párkányban hagyta a mobilját, a bélai kapun meg nincs csengő. Tudtam, hogy így is vár, de gőzöm sem volt arról, hogy hogyan jutok be. Kivételesen igyekeztem nem lopakodó üzemmódban átmotorozni a falun, amit biztosan mindenki hallott, csak jóanyám nem… Kiabálni nem akartam a ház előtt, maradt a kerítésmászás. Próbáltatok már western csizmában kerítést mászni? Most szólnék, hogy nem lehet. Legalábbis nekem a spiccvasam se fért bele a drótkerítés kis lyukaiba. Utolsó ötletként szemrevételeztem a szomszédok kerítését. Magamban elmormoltam egy imát, hogy a nyolcvansok éves szomszédjaink ne most nézzenek ki az ablakon, majd mint egy nagyra nőtt macskanő felhúztam magam a vaskorlát tetejére. Onnan átkecmeregtem a két udvart elválasztó nem túl stabil rácsra, aztán egy elegáns mozdulattal leugrottam. A kerítés mellett álló kukánk tetejének csuklórészére…
Ezután a prostituáltak életének vad szidalmazása következett. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a kuka túlélte. Én is, bár a combom hátul féltenyérnyi darabon vérzett. A három nagy lilás fekete foltot a fenekemen csak másnap regisztráltam, miután lenyomtam életem második legfájdalmasabb hazamotorozását (a megrándult kézfejjel húzósabb volt).
De akkor is benn voltam az udvarunkon!

2001. szeptember 11-én már egy hete Prágában voltam részképzésen, és az egyetemi beiratkozás, órarend-összeállítás mellett a világban zajló események iszonyatosan távolinak tűntek. Az ikertornyok leomlásáról is csak úgy értesültem napokkal később, hogy beleolvastam valaki újságjába a válla felett. Ezután villant be a robbanás előtt három nappal elolvasott Úton c. regény, pontosabban ez a két mondat: "Dean szvettert csavart a fejére, hogy a füle le ne fagyjon. Azt mondta, olyanok vagyunk, mint a New York felrobbantására siető arabok." Kísérteties, hogy Jack Kerouac ezt már az 1950-es évek elején papírra vetette...

Szerelem

"Talán a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe, vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi. Talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell. A szerelem nem mindig villámcsapás, néha inkább döntés kérdése."

(Szerelem és egyéb katasztrófák c. film)

5 év együttélés után Szelídítőm megmutatta, hogyan kell precízen, katona módra összehajtogatni egy nadrágot. Utána összehajtogattam úgy, ahogy befér a szekrénybe... Erre adott egy puszit, majd lenyúlva a boromat elvonult cikket írni.

Szent Jakab-templom, Lébény

Bármennyire is szeretném, néha baromira nem tudom megtagadni bölcsészi mivoltomat. Ez most a notebookommal kapcsolatban nyilvánult meg, amikor is sikeresen letöröltem azt a programot, amellyel a Canonról lehet letölteni a képeket. Ez persze simán orvosolható lenne egy újrainstalálással, de a cd Párkányban van, és amikor otthon járok, még véletlenül sem nem jut eszembe. Ezért a szigeti Csík-koncert képei helyett most íme a lébényi, XII. század környékén épült, román stílusú templom, amely majdnem útba esett a neszmélyi Maligán MC horgászós bulijára menet.
A történetét és leírását most mellőzöm (egy csomó helyen megtaláljátok), viszont van egy szomorú érdekessége ennek a templomnak. Ahogy a jáki templom megtekintése után, sajnos erről a templomról is kiderült, hogy olyan siralmas állapotban van, hogy amíg az előbbinél az egyik torony mozdult el, addig a lébényi templomban a faragványok mállanak le... Ez már csak azért is elkeserítő, mivel Magyarország két legjelentősebb román stílusú emlékéről van szó!

A belsejéről képekkel sajnos nem szolgálhatok, mivel a kulcsos néni a belépőjegy kifizetése, és a Tájak-Korok-Múzeumok sorozat könyvecskéjének megvétele után sem engedélyezte, pedig szerintem csak erre megy ki a játék. Ezzel persze csak annyi bajom van, hogy ez a kiadvány a 80-as években készült, és a templom belsejéről kb. egy darab, rossz minőségű kép található benne. Ezúton szeretném megsúgni a templom vezetőségének, hogy pl. egy fizetős fotójeggyel több bevételre tenne szert az egyházközösség, és így sokkal jobban lehetne népszerűsíteni ezt a csodaszép épületet. Vagy nem ez a cél?

Western és motoros buli a Henrix-farmon, Császár

Mostanában édesanyám vigyáz hétvégénként az ágyhoz kötött nagyapámra. Ez önmagában nem lenne érdekes, de mindezt úgy, hogy iszonyatosan fél éjjel a falu szélén lévő házunkban. Ebből adódóan hétvégénként úgy járok bulizni, hogy éjjel mindig Bélára megyek aludni és anyámra vigyázni. Én, aki még egy kicsit félelmetes rajzfilmet sem mer megnézni… Szerencsére mire éjfél, hajnali egy körül bedübörgök a házunk elé, addigra annyira kimerülök attól, hogy végighisztizem magamban az utat, hogy már a kádban el tudnék aludni. Mert én meg az éjjeli motorozástól félek. Na jó, csak a sötétből elém ugráló állatoktól, de azoktól nem kicsit. Ettől függetlenül persze mindenhonnan éjjel motorozom haza…



A császári western farmon rendezett buli is azért tűnt számomra barátságosnak, mert az egyrészt közelinek tűnt, másrészt fellépett a Message Band is. Ezt a közelséget nagyon benéztem, de erről majd később.



A farm önmagában egy érdekes hely. Adott egy férfi, aki a motoros körökben szokatlan formájú oldalkocsis motorjai vált ismerté. Az indiánt, harci repülőt, majd sast ábrázoló oldalkocsik és a „stílusban” hozzájuk igazított motorok mellett nehéz volt elmenni megnyúlt arcvonások nélkül. Néhány éve azt vette a fejébe, hogy felépít egy korhű western farmot, amely terv kivitelezése lassan a végéhez közelít. Van minden, ami tehénpásztor-szájnak ingere, fából ácsolt épületek, víztorony, western múzeum, meg amit akartok.



Abban már nem vagyok biztos, hogy az 1800-as évek Amerikájában is tenyésztettek-e műgyanta tehenet és lovat, illetve a teraszról szokott-e távolba nézni egy szintén műgyanta indián, de lehet, hogy Cooper csak kifelejtette a Nagy Indiánkönyvből.



A buli programja is a témához igazodott, így majdnem spontán módon pisztolypárbaj alakult ki, majd nyilvános akasztásra került sor.



Gondolom a műsor része volt az a lovas lány is, aki vagy 50-szer ügetett fel a színpadra, majd le, át a nézőseregen át újra fel a színpadra. Látszott, hogy izgul amiatt, hogy esetleg valaki figyelmen kívül hagyja a produkciót, azért innen szeretném megnyugtatni, hogy MINDENKI látta.



Meséltem már Nektek, hogy imádom a régi üvegeket és bőröndöket is?



Na, az ominózus oldalkocsis motorkák



"Csináljatok már úgy, mint ha közötök lenne egymáshoz!"





Message Band énekese, akinek bár imádom a hangját, nem bocsájtom meg, hogy levágatta a hajat...



Jóvanna, mostanában hajlok a giccses képekre



Ha esetleg a cowboyok nem tudták volna, hogy hogyan kell teljes erőbedobással bulizni, akkor a motoros csajoktól megtanulhatták...





A koncertek végére besötétedett, ezért nagyon okosan kitaláltam, hogy nem kavirnyálok a falvak között Tata felé, hanem elmegyek Komáromnak a 13-as úton. Hát persze, így kereken 100 km-t motoroztam hazáig, vak sötétben. Nehogy túl jól érezzem magam útközben, először elkezdtem fázni, majd Ete és Csép között átsuhant a Mári kereke előtt egy rőt farok, amelytől kis híján egy kerékre kaptam a két és fél méter hosszú cruiserem. Komáromnál nem bírtam tovább, a benzinkúton behúztam a dzsekim szellőzőzsebeit, és előszedtem a hosszú ujjú kesztyűm, majd nyűgösen nekiindultam az előttem álló távnak. Kispannolt idegekkel, kimerevített szemekkel, enyhén behisztizve mantráztam magamban, hogy „nem ugrik az állatka, alszik az állatka, nem jön millarca elé állatka”. Az életben nem örültem ennyire, hogy Komárom és Esztergom közti szakaszon ennyi település van! A köztük lévő néhány házmentes szakasz természetesen szigorúan tele volt rakva az általam legjobban utált, „Vigyázat, vadveszély” nevezetű háromszögű táblával, én meg tudtam, hogy ezeket a szarvas dömpereket meg baromira nem érdekli, hogy én meg egy Wild nevű magazinnak csak élve tudok dolgozni…
Végül csak hazaértem. Később a Kurultajon mesélte egy nyergesújfalui srác, hogy azon a hétvégén Neszmélynél elütött egy szarvast kocsival…

A császári western és motoros hókamóka beszámolóját pontosan két hete írom, és még mindig nem értem a végére, ezért úgy döntöttem, egyenlőre felpakolom a képeket a bulikról, aztán majd egyszercsak jön a szöveg is. Most se erőm, se időm írni, ne haragudjatok.

Zsuzsi mondta, hogy már baromira unja a tési malmokat, és tudom, hogy már várjátok a Maligán MC, Geronimo MC bulijairól és a Kurultajról szóló beszámolókat, de most csak azt szeretném írni, hogy elképesztően jó érzés tudni, hogy ha bajba kerülök, akkor kapásból legalább 30 ember áll fel, hogy a segítségemre siessen. Köszönöm!

Gu(mi)llarca

Képforrás: itt.