2009. szeptember 13., vasárnap

Klubhorgászat, Maligán MC, Neszmély

Miután Győrben Rita brutális kajaterrorizmusának áldozatául estem, majd pihegve abszolváltuk a lébényi templomot, elmotoroztunk Neszmélyre. Ott már a motoros klubok képviselői javában fogták a Dunából a semmit, pedig sok-sok horgászbot meredezett előttük.



Egyedül a Stray Dogs MC „versenyzője” fogott egy ritka és méreten felüli halat, amely úgy gondolta, hogy sokkal jobb neki életben, ezért megszabadulva a horogtól visszaugrott a vízbe, majd egy búcsú-farokcsapás után eltűnt a mélyben.







A versenyszabályzat szerint csak egy tag horgászhatott minden klubból, amit a Desperado MC tagjai nem kicsit fájlaltak, miután a versenyek kívül horgászgató tagjuk fogott egy másfél kilós pontyot.



5 hónap kontra 19 év



A fertőszentmiklósi Acélkerék MBK tagjai trükközni próbáltak, és az egyikük barátnőjéről lekönyörgött melltartót vetették be csaliként! A Duna hableány-hozamáról nincsenek információim, de ezzel a legjobb esetben is csak egy sellőfiú kifogására volt esélyük.



A gyerekek idén is megmutatták a tutit, egymás után fogták ki a sneciket. A sikerességüket az mutatja legjobban, amikor Ildó odaszólt Hunornak, hogy „Fogj egy halat millarcának!”, én elfordultam két percre fotózni, és mire visszafordultam, már ficánkolt a halacska a horgon!







Miután a versenyt szerény mennyiségű sneci és kárászbébi döntötte el, felvonultunk a Maligán MC klubházához. Ott már készült a halászlé, amelynek tartalmát a klub tagjai szerencsére nem bízták a versenyzőkre.









Az esti buli népszerűségben bőven megelőzte a napközbeni halászatot, amely nyilvánvalóvá tette, hogy a magyarok a lovas horgászat helyett miért a lovas íjászat által híresültek el…



Mielőtt hazaindultam volna Bélára „őrt állni”, kiderült, hogy édesanyám Párkányban hagyta a mobilját, a bélai kapun meg nincs csengő. Tudtam, hogy így is vár, de gőzöm sem volt arról, hogy hogyan jutok be. Kivételesen igyekeztem nem lopakodó üzemmódban átmotorozni a falun, amit biztosan mindenki hallott, csak jóanyám nem… Kiabálni nem akartam a ház előtt, maradt a kerítésmászás. Próbáltatok már western csizmában kerítést mászni? Most szólnék, hogy nem lehet. Legalábbis nekem a spiccvasam se fért bele a drótkerítés kis lyukaiba. Utolsó ötletként szemrevételeztem a szomszédok kerítését. Magamban elmormoltam egy imát, hogy a nyolcvansok éves szomszédjaink ne most nézzenek ki az ablakon, majd mint egy nagyra nőtt macskanő felhúztam magam a vaskorlát tetejére. Onnan átkecmeregtem a két udvart elválasztó nem túl stabil rácsra, aztán egy elegáns mozdulattal leugrottam. A kerítés mellett álló kukánk tetejének csuklórészére…
Ezután a prostituáltak életének vad szidalmazása következett. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a kuka túlélte. Én is, bár a combom hátul féltenyérnyi darabon vérzett. A három nagy lilás fekete foltot a fenekemen csak másnap regisztráltam, miután lenyomtam életem második legfájdalmasabb hazamotorozását (a megrándult kézfejjel húzósabb volt).
De akkor is benn voltam az udvarunkon!

Nincsenek megjegyzések:

Blog Widget by LinkWithin
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...