Belázcsillapítózott éjszaka után, félliternyi forró teát markolászva arról győzködtem magam, hogy nincs menetrend szerinti hörghurutom, amikor befutott az sms: Nincs kedved sétálni velünk egyet a városban? Lamentáltam egy sort azon, hogy vagy otthon punnyadjak betegen, vagy sétáljak egyet a cseh ismerőseimmel, akiket aztán egy jó darabig nem látok, majd vettem a kabátom és Quasiba vágtam magam.
A szálloda előtt pont búcsúzkodott a csapat egyik fele. A presi aggodalmaskodott egy sort azon, hogy a maradók hogyan fognak kitalálni a városból, mire az egyik srác vigyorogva rám mutatott: Hát itt az élő GPS-ünk! Hehe, aranyapám, jól benézted az eltévedő művészt... :)
Neki indultunk a Parlamentnek, mondván, kicsit városnéznek, aztán ők indulnak is Ostravára... Ja, tényleg, parkolás után körbesétáltuk az Országházát, megnéztük a Dunát, fotóztuk a budai oldalt. Azzal a felkiáltással, hogy keresünk egy szuvenírboltot, elindultunk a Lánc-híd felé. Persze bolt egy sem, de akkor már ott volt az "oroszlános híd", így felmentünk a hídra, hogy lefotózzák a kőmacskákat is. Erre jött az ötlet, hogy egy darabon sétálunk a hídon is, majd milyen jól lefotózzák róla a Parlament épületét. Ahogy közelítettünk a túlsó parthoz, kezdtem érezni a vesztemet, főleg, hogy Radka egyre jobban lelkesedett a várért... :) Aztán elhangzott a végzetes mondat: Ha már idáig eljöttünk, nem megyünk fel a várba is? Mire próbáltam volna célozgatni arra, hogy én rövidebb sétákra vagyok kalibrálva, Radka már csillogó szemekkel nekindult a Király lépcsőnek. A felfelé vezető úton csak az vigasztalt, hogy nem csak én köpdöstem a tüdőmet... :) (Egy pillanatig teljesen átéreztem a párom és a barátaim helyzetét, amikor én indulok neki egy romos várnak, templomnak, kastélynak és egyebeknek... )
Lihegés közben folyton röhögni kellett az egyik srác ironikus megjegyzésein, az első vízszintes résznél már azon vihogtunk, hogy olyanok vagyunk, mint Forest Gump: "Úgyhogy elfutottam az út végére, aztán gondoltam, elfutok a város határáig. És amikor eljutottam odáig,gondoltam, átfutok Greenbow megyén....." Azt hiszem, mióta Bp-en élek nem gyalogoltam egyszerre ennyit.
Lefotóztuk a vár összes kőoroszlánját, bámészkodtunk a Halászbástyán, és miközben baktattunk lefele, azon agyaltaltam, hogy miért nem járok fel ide gyakrabban... Mondjuk, turistákat így is naponta kerülgetem az Andrássyn, de a budai utcáknak mégis más a hangulata, mint pl. Hős utcának...
Minimális tájékozódási képességeim ellenére (na igen, most is volt nálam térkép) egy gyors csirkepaprikásos ebéd és Bazilika körbesétálás (igen, még nem volt elég kilométer a lábunkban) után beirányítottam őket az M1-es irányába, én meg húztam haza a lázcsillapítós, plédes, forróteás otthonunkba, mert újra belázasodtam.
Hétfő reggelre új lábizmaim nőttek, vagy mi...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése