Ann-Margret, a szomszéd zöldebb (motoros) nője

Általában férfiszínészekre jellemző, hogy igyekeznek a motorok iránti szerelmüket átültetni a filmes munkájukba, de szerencsére akad egy-két nő is, aki nem csak azért megy két méternél közelebb egy motoros kétkerekűhöz, mert témát akar szolgáltatni a bulvárlapoknak és tévéműsoroknak. Ilyen például Ann-Margret. Hogy ő kicsoda?

Régebben ment a tévében a Még zöldebb a szomszéd nője című film, melyben Walter Matthau és Jack Lemmon mellett ő játszotta Arielt, a Jack Lemmon által megformált öregkrapek barátnőjét. Megvan? A svéd származású színész-, táncos- és énekesnő egyébként nem különösebben ismert Magyarországon, pedig számos filmben és színpadi show-ban szerepelt.

Első jelentősebb szerepe a Viva Las Vegas című filmben volt Elvis Presley partnereként. Ez a film motorozás szempontjából nem túlságosan releváns (némi robogózást leszámítva), viszont a forgatás után jókat romantikáztak és motoroztak a Királlyal.

A The Cincinnati Kid című filmjének köze nincs a motorozáshoz, viszont ekkor barátkozott össze a filmbéli partnerével, mégpedig a szintén motoros Steve McQueen-nel.

Forrás: BonnevilleAmerika.com

Ténylegesen motorra 1966-ben ül a The Swinger című moziban, ahol egy 500 köbcentis Triumph T100C Tiger kerül a combjai közé. Kettőjük látványa annyira bejön a gyár marketingeseinek, hogy ezek után a színésznő a hivatalos Triumph-reklámok arca lesz.

Ugyanilyen, de már önindítós Triumph szerepel egy későbbi színpadi show-jában, ahol nem körbetáncolják őt a táncosok, hanem körbemotorozzák!

Forrás: itt.

Az 1970-es C.C. and Company című film már kifejezetten „biker movie”, melynek forgatókönyvírója és producere a férje, Roger Smith. A történet szerint Ann ottragad a sivatagban, mert elromlik a kocsija. Motorosok akadnak rá, akik meg akarják erőszakolni, de egyik társuk, C.C. (a magyar származású amerikai focisztár, Joe Namath alakítja) megakadályozza. Később a motoros csapat poénból jelentkezik egy motokrossz-versenyre, ahol Ann egy divatfotózáson vesz részt. Bár a chopperek esélytelenek a pályán, C.C.-nek megtetszik a dolog, és addig edz, amíg meg nem nyeri. Ez annyira kivívja Moon nemtetszését, hogy összeverekszik C.C.-vel, aki elhagyja a motoros klubot. A banda elrabolja a lányt, életéért 1000 dollárt követelnek C.C.től, aki dupla vagy semmi alapon kihívja Moon-t egy döngölt pályás chopper-versenyre. Moon meghal a verseny során, C.C. kihasználja a káoszt, és lelép Ann-nel. Itt szeretném megjegyezni, hogy focisztárság ide, magyar származás oda, én a rosszfiút játszó színészt választottam volna. Sokkal jobban néz ki, mint Namath! :)

Forrás: Cycleworld.com

1971-ben készül el róla az egyik kedvenc motoros képem Douglas Kirkland által, aki a Look magazin megrendelésére fotózza le Ann-Margret-et egy Triumph chopper nyergében, ráadásul menet közben.

Az elmúlt években számos színpadi show-ján megjelent a motoros motívum, még azután is, hogy sikerült alaposan összetörnie magát egy motoros balesetben.

Jelenleg is van egy Harley-Davidson Sportstere, amit az amerikai újságírók jóindulatúan „levendula" színűnek neveznek, szerintem csak simán ronda rózsaszín…

Olivabogyós-hagymás pisztráng

Múltkor csak reggeliért ugrottam be a hidegkúti CBA-ba, amikor a hűtőpultról utánam szólt egy hűtött pisztráng. Éreztem, hogy velem akar jönni, ezért be is csomagoltattam őt meg 3 haverját. Szokás szerint a neten vadásztam recept után, de most is tunningért kiáltott a leírás. Összevágtam apróra 1 vöröshagymát és 15 dkg fekete olivabogyót, majd megtöltöttem ezek keverékével a besózott pisztrángokat. A két megtömött halat belefektettem olivaolajjal kikent hosszúkás jénai tálba, majd a maradék zöldséget köréjük szórtam. Eddig az eredeti recept is eljutott, de olyan kis semmilyennek tűntek a fetrengő kopoltyúsok, úgyhogy egy pici olajba belenyomtam 3 nagy gerezd fokhagymát, meg egy csomó borsot, petrezselymet, majoránnát, bazsalikomot, és rájuk kentem az egész kulimászt. Így landoltak a sütőben alufóliával letakarva.




Elterveztem, hogy majd jól lefotózom a kész ételt, de S. rám szólt, hogy nagyon jó illata van, úgyhogy ne szórakozzak mindenféle beállításokkal, ő enni akar…

Strange Horde MC, Pilismarót 2009

A kisgyarmati vadászmókáról este leléptem M-ék miatt a pilismaróti motoros találkozóra is. Nem volt kedvem fotózni, így csak azt örökítettem meg, ahogy a csajokkal (és az árusokkal) végigpróbáltuk ezeket a vicces sisakokat, maszkokat, nem kicsit röhögve egymáson. Bezzeg nem vihogtam, amikor szétfagyva a végigtáncolt Nemcsak Berry koncert után hajnali fél 4kor hazaindultam, és akkora köd volt, hogy a kocsi elejéig nem láttam...

Zs. szólt, hogy menjek, nézzem meg, hogy milyen jól néznek ki a ködös Duna kikötött hajói. Két bodyguard is elkísért bukdácsolni a vaksötét partra, és amíg én fotózni próbáltam a látványt, addig ők folyó ügyeiket intézték. Sajnos, mégsem ez volt az oka, hogy amikor hétfőn átküldtem egyiküknek a képet, csak ennyit kérdezett: "És ez mi?"

Kisgyarmati Vadásznap, 2009

Azontúl, hogy szeretem a vadállatokból készült ételeket, és tetszenek a vadászkutyák, sok közöm nincs a vadászathoz. Annak ellenére sem, hogy több rokonom is vadász. Viszont Kisgyarmat a szülőfalum, és a Kisgyarmati Vadásznapon volt szarvaspörkölt meg magyarvizsla-verseny is, naná, hogy ott voltam.

Cowboy-csárdás, avagy barn dance lekéri nők előadásában. (Igen, muszáj volt western csizmákat fotóznom, mert aki ismer, az tudja, hogy hogy külön érzelmi életet élek a sajátommal.)

Csuhébabák

Kisgyarmati kurtaszoknyás népviselet

Helyi törpeharcos

A szürkekendős néni a nagyapám nővére, nekem csak "Másikmama". Elkezdett szemerkélni az eső, ezért mondtam, hogy hazakísérem. Ahhoz képest, hogy nem bír menni bot nélkül, futólépésben loholtam mellette...

Fagyimanók

Őt nagyon szeretem!

Hakni ide, hakni oda, de az nagyon felemelő érzés volt, amikor a Nemzeti dalt énekelte, és az eső után előmerészkedő 100-150 ember 2-3 másodperccel korábban zúgta a verssorokat, ahogy ő énekelte...

Ezt a rózsaszín csillógó plüsspónit én is megnyertem egy kis időre. Roppant csinos lehettem, ahogy lógott ki a dzsekim zsebéből...

Vizsla

Mielőtt elindultam volna a Kisgyarmati Vadásznapra, megigértem R.nak, hogy fotózok neki ott is kutyát. Ez az édes vizslalány a vadászkutya-verseny egyik résztvevője volt, nálam az abszolút győztes.

Hazaút

Szombathelyről már R. nélkül jöttem haza, lévén ő ott maradt a párjával. Eredetileg egyedül indultam volna el, de végül bevártam C.-át és Á.-ot, ami jó ötletnek bizonyult már az első kilométerek után is. Amennyire friss voltam az Őrségbe vezető úton, annyira álmos voltam visszafelé, így nagyon jó volt, hogy többé-kevésbé robotpilóta üzemmódba kapcsolhattam Á. mögött (C. most az autós hátvéd volt). A hátát nézve azon röhögtem magamban, hogy akár a saját párom mögött is motorozhattam volna: ment előttem egy kétméteres férfi egy olyan motoron, amely hangjától egy kukkot sem hallottam a kékmotorból, az előzéseknél meg akkor is vigyázott rám, amikor nem is kellett volna. Ennek megfelelően nagyon romantikus párbeszédeket váltottunk a lámpáknál állva:
- Már nem tudok hogyan ülni, úgy el van zsibbadva a fenekem!
- Huh, az enyém is! Álljunk már meg valahol!
A következő benzinkútnál szerencsére C. felvetette, hogy álljunk meg Agárdon enni valamit. Ebéd után kb. 5 perccel jól el is ájultunk egy fa alatt a fűben...
(A képekért külön köszönet C-nak, akire megérte rábízni a fénygépem, hiszen elkészült az első kép rólam és Máriról menet közben.)

Novákfalva

Novákfalva tulajdonképpen egy üdülőfalu Velem község határában, melyet egy vállalkozó építettet azzal a céllal, hogy ilyen módon is erősítse a magyarságtudatot. Végigsétáltunk a látnivalókon, majd húztuk csíkot vissza a Silver Hawks MC klubházához. Majdnem megebédeltünk is, de a felhőket elnézve inkább sietősre fogtuk a dolgot. Az esőt sajnos nem csak mi éreztük, hanem a bogarak is, így sikerült 110-el elkapnom egy alacsonyan szálló verebet. Magát az ütközést nem regisztráltam, csak azt vettem észre, hogy egy vergődő kismadár csapkodja a szárnyait az ölemben. Ugyanaz a bénító és szívszorító tehetetlenség fogott el, amikor anno elütöttem egy kutyát, szintén motorral. Aztán légáramlat egyszer csak felkapta a szerencsétlen madarat. Ekkora ütést, azt hiszem, esélye nem volt túlélni… Iszonyatosan bűntudatom volt, és hiába húztam a gázt, hogy utolérjem R-t, a szembeszél nem tudta kifújni a gondolataimból a tudatot, hogy megöltem megint egy állatot…

Szent György bencés apátsági templom, Ják

Még a szombathelyi buli szombatján úgy döntöttünk Ritával, hogy a jóból sosem elég, azért újra motorra ültünk, és megnéztük a jáki apátsági templomot. Bár a kapuzatát már ismerem a budapesti Városligetből, de rá kellett jönnöm, hogy az eredeti sokkal lenyűgözőbb. Ez a XIII. században épült román stílusú építmény amúgy is "kötelező" látnivaló annak, aki csak kicsit is szereti a középkori építészetet, és mint tudjuk, millarca nem kicsit szereti...
A pénteki őrségi túra nagy csöndje után szinte sokkolt a templomot éppen megtekintő 3 autóbusznyi nyugdíjas sereglet, de így is tátottuk csak a szánkat a román kori és gótikus elemek láttán. Megvártuk, amíg lelépnek (szeretem a nyugdíjasban szegény fotókat), R. megsimogatott egy ezüstfenyőt, egy néni vad, de annál aranyosabb lelkesedésbe tört ki, miután meglátott két éppen beöltöző motoros lányt, majd léptünk tovább Novákfalvára.