Taxi

Spontán verődtünk össze a csajokkal a kedvenc blues kocsmánkban, úgyhogy spontán kezdtünk boroskólázni, majd jól belefelejtkeztünk a beszélgetésbe. Mióta tavaly felfedeztem egy Tito and Tarantula koncert után hazasétálva, hogy amennyire szép nappal a bokrokkal/fákkal teli Zugló, annyira gáz ugyanezen oknál fogva éjszaka - minimális közvilágítás, rémisztő árnyak, 50-100 méterenként alvó/szemétért harcoló hajléktalanok, egy közeli késdobálóból hazatérő kicsit sem szomjas vendégek - azóta nem erőltetem az éjszakai tömegközlekedést. Az alkoholos vezetés sem az én műfajom, úgyhogy hazafelé hívtam egy taxit. Beültem a kocsiba, bemondtam a címet, aztán elgondolkozva néztem kifelé az ablakon. Erre megszólalt a taxis: „Elnézést, ön véletlenül nem motorozik?” Megnyúlt arccal néztem vissza rá. Ezt meg honnan tudja, meg egyébként is, mi van??? Végignéztem magamon, de nem volt valószínű, hogy a gyűrűrengetegről vágta le. Kiderült, hogy ő vett fel ugyanitt a K.J. születésnapi bulija után, és 4 hónap elteltével is emlékezett rám. Azon inkább nem gondolkodom, hogy a beszélgetésünk, vagy a nőiségem alapján jegyzett-e meg…