Ser On Stone, avagy blues-/rockest a Simon-Júdában

Miután beharangoztam a felvidéki Ser On Stone fellépését a párkányi vásár idején, jól el is mentünk megnézni őket. Klasszikus blues- és rock dalok, rég látott barátok, világmegváltás volt az esti menü.A csúcsjelenet az volt, hogy miután az egyik barátunk 3 órán keresztül győzködte Szelídítőmet, hogy fel kéne karolnia XY zenekart, a bizonyos XY zenekar gitárosa félrészegen odalépett hozzánk, majd elkezdte kritizálni a Wildot és az egyik, párom által felkarolt zenekart. Szegénynek eltartott, amíg felfogta, hogy miért kezdett el nagyon röhögni minden szem- és fültanú.




Egy ilyen születésnapi Čezetnek én is így örülnék. Az anyai nagyapám is ilyen gépsárkánnyal járt be a munkahelyére, majd kamaszkoromban elkótyavetyélte azzal a felkiáltással, hogy "egy lánynak nem való a motorozás". Ezt még a mai napig mondogatja, én még vigyorogva bólogatok, nyomok egy puszit a kopasz fejére, majd mielőtt elindulok a házuk elől motorral, adok egy kis kipufogókoncertet...















Szombaton nem nyugodtam, amíg nem lett egy halálfejes lufim, bár komoly dillemmát okoztak az árusok azzal, hogy vagy hatféle koponyás/csontvázas/pókhálós/denevéres léggömböt árultak. A szüleim és Szelídítőm megbeszélték, hogy ezentúl minden évben kapok egyet, mert így mindig tudták, hogy merre kóricálok a tömegben...