Visszatérve arra a bizonyos péntekre, én már vártam, mert míg tavaly többször is 13-ára esett a péntek, idén csak augusztusban jött el az ominózus, jó kis bulit ígérő nap. Kezdetnek még nyakon csíptem az utolsó napsugarakat egy kis motorfotózáshoz, azután belevetettük magunkat a beszélgetésekbe. Újabb és újabb klubok és barátok futottak be, csattantak a pacsik és a puszik, majd eltüntettük Pisti isteni marhapörköltjét. Éjfél felé elkezdtünk búcsúzkodni a másnapi koránkelés miatt, de olyan zivatar söpört végig Újpesten, hogy hazaindulás helyett bemenekültünk a sörsátor alá. Kénytelenek voltunk megvárni, amíg a lezúduló vízcseppek által korbácsolt porhullámok elnyúlnak a gyártelep töredezett betonútján, cserébe később az esőillatú éjszaka nyelt el bennünket.















Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése