Hát íme az 1750 körül épült barokk kastély és az előtte elterülő franciakert. A kavicsokkal felszórt utakon látszott, hogy rendszeresen gereblyézik, de ez gondolom inkább a kastélyszálló meglétének volt köszönhető, mint a magyar műemlékvédelem gondosságának...
A Széchenyi Antal által építetett kastélyt Széchényi Ferenc alakítatta át, amely mai is látható klasszicizáló stílusú homlokzatot kapott. Ferkó itt helyezte el a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait képező híres gyűjteményét is.
A Széchenyi-címer
Szép, nem? :)
Asztallap
Szekrényrészlet
Az országra már ráférne egy másik Széchenyi István...
Ezt a hatalmas gobelint a munkatársam papája festette. :)
A Lánchíd alapkövének letételénél használt ezüst vakolókanál.
Kell otthonra is egy ilyen patás lábú asztalka. :)
Az akkori grínpísz valószínüleg eret vágott volna magán a Duna- és Tisza-szabályozás felvetésekor, jogosan. Szerencsére, azért a víz az úr! :)
Még így sem volt kellemes egy ágyúval szembenézni...
Kilátás a parkra
Ok, nem ez volt a kastély legszebb részlete, de nagyon tetszett, hogy itt is garázdálkodott egy házidzsungel-mániákus. :)
Ha létezik kéményseprő, akkor biztosan tetőseprő is :)
A "franciakert" szerves része volt a Barkóczy Zsuzsanna (Széchényi Antal felesége) által telepíttetett közel 3 km hosszú hársfasor, amely a mai napig látható (bár szerintem baromira ki vannak száradva a fák). Egy darabon elsétáltunk rajta, de aztán egyik fele a csapatnak visszakullogott a nagycenki Múzeumvasút mozdonyaihoz, amíg a másik fele elzarándokolt a gróf Széchenyi Bélának és feleségének, Erdődy Hannának a síremlékéhez. Természetesen, még mindig nem vonzódom a múmiákhoz...
Bár volt egy (nem is olyan rövid) időszak, amikor naponta jártam vonattal munkába, ennek ellenére teljesen lenyűgöztek ezek a mozdonyok. Egyszer kaptam egy igéretet, hogy beülhetek a mozdonyvezető fülkéjébe, asszem eljött az ideje, hogy behajtsam... :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése