Jászberényi boldogság, felhők nélkül

Régóta mániám, hogy motoros koszorúslány legyek, és ennek legnagyobb áldozatai a két barátnőm, akik amellett, hogy jó emberek (furcsa módon engem is szeretnek), még motoroznak is. Nekik szoktam duruzsolni minden adódó alkalommal, hogy nekem az milyen jó lenne, ha motoros koszorúslány lehetnék. Azt még nem tudom, hogy ez hogyan nyilvánulna meg külsőségekben, lévén legendás a rózsaszín-utálatom, és már a virágokkal/szalagokkal feldíszített motorom gondolatától is ráncba rándul a (szép és okos) homlokom, de akkor is!
R. okos nő, egy huszárvágással megoldotta ezt az agybajom: férjhez ment januárban. Alapjáraton nem tartom magam egy puhány, nyavalygós nőnek, de se a felfázás, se a hideg aszfalton való motorozás nem jelent csáberőt számomra, így Mári, a kékmotor ottmaradt a garázsban és ugrott a naaagy motoroskoszorúslányos-lehetőség. Nagy bánatomat csak az enyhítette, hogy cserébe nem akart bennünket frusztrálni mindenféle csokordobálkozós hülyeséggel.



Helyettünk a Tanú nyerte meg rendszeresen a csokrát (szigorúan csak megőrzésre), akinek nagyon jól áll a virágrengeteg és nagyszerűen hangsúlyozta egyébként is nyilvánvaló férfiasságát! (Ö., ezért jösz egy boroskólával :))



Nem vagyok egy nagy házasságpárti, de ha így lehet tőle vigyorogni, akkor olyan rossz nem lehet...



Don Chopper és b. neje



Az éhes vendégek sem hiányoztak

1971-es Warsava a Rusty Rodders jóvoltából (M-val tiszta szerelmesek lettünk az ótóba, meg is állapítottuk, hogy az üléseit tuti szexelésre tervezték)

Íme, hát ezért nem jutok hozzá sosem a jussomhoz

Azért én még nem adom fel, leszek én még motoroskoszorúslány! R-éknek ez úgyis csak egy előbuli volt, és még ott a M. is, he-he!