Veteránok, szivarok és jó pasik

A veteránosokban azt szeretem, hogy örök álmodozók, akik egy marok rozsdás pléhből csodát varázsolnak csak azért, mert mernek örökké álmodozni. Azt is szeretem a veteránosokban, hogy legyen szó egy 1:72-es makettről vagy egy 1966-os kopoltyús Skoda 1000 MB-ről, olyan lelkesedéssel tudnak róla beszélni, mint egy háromórás merevedésről.
Most is, amikor egy buszról mesélt egy idősebb úr, olyan édes volt, hogy hiába ébresztett álmomból, ott röhögtem a telefonba. Erre megjegyezte:

­„Irigylem a párodat a hangodért!“

Hoppá, hoppá! Izé, meg jaj! Ilyet sem mondtak még nekem, pláne, hogy szerintem kifejezetten csicsergő hangom van, ami néha még engem is idegesít. A helyzet határozottan mélyebb és búgósabb lenne, ha edzésképpen elég whisky-t ittam, és elég szivart szívtam volna, azonban Toncsi mindig elpöfékeli a nekem szánt illatos füstkarikákat igérő dohányrudakat.
A bókoló úriemberről viszont eszembe jutott az a női okosság, mely szerint minden jó pasi foglalt (*), meleg vagy hülye, ezt most már kiegészíteném ezzel is: olyan öreg,hogy ha az első magömlése nem a homokozóba megy, akár az apám/nagyapám is lehetne(lásd. a fenti bók).

*Egy nagyon jó pasit én foglalok több, mint 4 éve, he-he.