Már korábban nyomtattam térképet, és Zs. külön elmagyarázta az utat M-nak, aztán nekem (igen, ismer bennünket), hogy biztosan odataláljunk. Persze, biztosan a rossz bekötőútnál álltunk meg. Apró, hófehér vattacukor-pelyhek hullottak az égből, és Quasimodót kihagyva a buliból, mi meg belegázoltunk az útszélre túrt, lábszárközépig érő hóba, pontosabban a hóval takart latyakba. Csodálatos látvány lehetett, ahogy megdöbbenve, majd felvihogva belecuppantunk a híg sárba. Kb. két másodpercig meditáltunk a csizmánkban vigyorgó víz felett, majd folytattuk a rossz irányt. Sétáltunk vagy 500 métert, de az erdőben megbújó templomrom helyett hatalmas irtást találtunk. Némi telefonos segítség és újabb kóválygás után ott is állt előttünk a romosan is megkapó épületmaradvány.
A Vértes hegységben lévő kolostort 1146 előtt alapította a Csák nemzetség, majd az első kolostor templomát az 1210-es években újjáépítették, ekkor nyerte el ma is látható, háromhajós alakját.
Az évszázadok során több rend (bencés, ciszterci, domonkos) is birtokolta, majd a XV. század folyamán a kolostor hanyatlani kezdett és romossá vált.
A terület 1754-től került az Esterházy család birtokába, és ettől kezdve megindult a rom módszeres pusztítása.
Köveit a környék épülő templomaihoz, a bokodi tó malom- és gátépítéséhez hordták el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése