Barlanglakásos tájház, Cserépváralja (2006)

Tardról tovább mentem Cserépváraljára (25 km Mezőkövesdtől, Borsod-Abaúj-Zemplén megye) megnézni a barlanglakásos tájházat. Gyönyörű, erdős táj, kanyargós, kb. ötödosztályú út (nem is értettem a veterán túra szervezőjét, hogy miért ilyen útra küldte az autómatuzsálemeket...), persze a Márinak meg sem kottyant. Ez a falu több nevezetességgel rendelkezik (Cserépvár, kaptárkövek, gabonavermek, stb.), de nekem az aznapi esküvő miatt csak a riolittufába vájt barlanglakásban berendezett tájházra volt időm.



A faluban egy meredek út vezetett a tájházhoz, ahol sehol se találtam egy olyan helyet, ahol leállíthattam volna a motort. Az betonútról egy rövid agyagos meredek felvezetett egy füves részhez, ahol azt gondoltam,hogy majd tök jól megfordulok. Felugrattam, aztán jött a ledöbbenés...csak akkora volt az egyenes rész, amilyen hosszú a Mári (kb. 2,5 méter)... körbe meredek nagyon keskeny ösvény a alsó utcára, vagy további agyagos meredek felfelé. Millarca meg nézett,mint a moziban... Nézelődtem körbe,hogy ki tudna segíteni... Két pasi volt a közelben: egy kétéves kisfiú meg egy nagyon öreg, eléggé rozoga bácsi... Végül megkértem a kisfiú anyját, hogy segítsen...de az a forgolódás...



Az eskövő előtt beterveztem egy orbitálisan nagy motormosást, de szerencsére nem volt rá időm. Pénteken olyan szinten szakadt az eső, hogy az autósok elborult arccal nézték, ahogy a a kamionok által felvert víz rendesen beterít. Mire Palotásra értem, ahol megálltam barátkozni (meg szárítkozni) az egyik volt csoporttársnőmnél, gyönyörű napsütéses idő volt.



A tájház kerítésén lévő telefonszámról előkerítettem a kulcsos bácsit, és egy kisebb lépcsőzés után már a hegy oldalába vájt lakás udvarán álltunk.




A lakószoba, a konyha, pince, istálló, de még a tyúkól is a riolottufába volt vájva!

Az istálló bejárata

Köcsögök, virágok, meg minden, ami a dizájnhoz kell :)

A konyha részlete, ami egyben az előtér is volt (a bácsi aranyos volt, elkezdett mindent mutogatni. Nekem sok minden ismerős volt a dédszüleim házából, de hagytam, hagy meséljen, láthatóan nagyon (és jogosan) büszke volt a tájházra. :))

A konyhából nyílt a pince. A jobboldali lisztesládában a nagypapám a gabonát tartotta még nemrég.

A pince, ami hűtőként is funkciónált. Csak a vakum világította meg ennyire, amúgy teljes sötétség uralkodott benn.

A tűzhely a főzőedényekkel. A füstöt kivezették a „tetőre“. Elképzeltem, hogy milyen lehet az, amikor valaki sétál a domboldalba, egyszer csak felkiállt: a francba, belerúgtam egy kéménybe! :))

Erről az edényről eszembe jutott, hogy előkéne halásznom a nagyimtól örökölt összedrótozott kuglófformám...kaspónak.... :)

Zománcos tál és barátai :)

Szépek ezek a bútorok, az efajta ágyakat elnézve mindig az jut eszembe, hogy ilyenben hogyan lehet egy normálisat khmm... szeretkezni... ? :))

Aranyos volt az a szoborfülke

És itt a szerelem, hát nem szép? Ő tulajdonképpen folytatása a konyhában lévő tűzhelynek.

Dr. Spock biztosan értékelte volna ezt a "járókát" :) Viszont a csizmalehúzó tök olyan,mint az enyém, amit a western csizmámhoz vettem :)

Nagyon jól feldobta az egész tájházat a sok muskátli, amelyekről a gondnokbácsi és felesége gondoskodott.

Múltkor olvastam, hogy az illata (hát az inkább szag...) távol tartja a legyeket és ezért rakták a parasztházak ablakaiba... mindenesetre jól néznek ki :)