Az előző (vértesszentkereszti) kolostorhoz hasonlóan itt is a Csák nemzetség alapította a gyári, majki premontrei prépostságot még 1252 előtt, melyet szintén nem kíméltek a portyázó török seregek.
Az előző kolostorromnál már eléggé meg tette a hatását a szétázott csizmánk, így amíg vártunk az idegenvezetőre, megjelent előttem a majki madonna
Az egykori kolostor romjait és a hozzá tartozó földeket 1727-ben gróf Esterházy József vásárolta meg, aki a birtokot 1733-ban a kamalduli szerzetesrendnek adományozta. Az egyes cellaházak Eszterházy és más nemesi családok adományaiból épültek, támogatásukra a házak homlokzatán szereplő címerek is utalnak.
A konventépületben lévő hajdani refektórium (közös ebédlőterem) és előterének freskóit Vogel Gergely oltár-és freskófestő készítette 1760 körül. A 27 kép Romuald (a rend alapítója) életéből és a rend történetéből vett, valamint az államalapítással kapcsolatos jeleneteket, magyar királyokat, szenteket és az Utolsó Vacsora jelenetét ábrázolja.
A cellaházakban egy-egy szerzetes élt, aki az évi két alkalmat leszámítva, egész évben csendben és egyedül molyolt a maga kis kulipintyójában. Itt kapirgáltak a kertjeikben és kiszolgáltatták magukat a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátokkal, amíg a pl. a pálosokkal együtt fel nem oszlatta őket II. József kalapos főgóré.
1806-ban gróf Esterházy Károly megvette a birtokot, majd miután a kolostor volt posztógyár, hadiszállás és iskola, 1860-ban az Esterházy-család a konventépületet vadász- és lakókastéllyá alakíttatta át. A háborút követően kórház, középiskola, kollégium, majd munkásszálló költözött a falai közé.
Az egykori berendezésből szinte semmi sem maradt, ennek ellenére érdemes megnézni a refektórium freskóit és egy szenzációs fotókiállítást, melyet 4 lengyel fotós által készített, a Lengyelországban élő kamanduliakról készült fotókból állítottak össze.
A cellaházakban egy-egy szerzetes élt, aki az évi két alkalmat leszámítva, egész évben csendben és egyedül molyolt a maga kis kulipintyójában. Itt kapirgáltak a kertjeikben és kiszolgáltatták magukat a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátokkal, amíg a pl. a pálosokkal együtt fel nem oszlatta őket II. József kalapos főgóré.
1806-ban gróf Esterházy Károly megvette a birtokot, majd miután a kolostor volt posztógyár, hadiszállás és iskola, 1860-ban az Esterházy-család a konventépületet vadász- és lakókastéllyá alakíttatta át. A háborút követően kórház, középiskola, kollégium, majd munkásszálló költözött a falai közé.
Az egykori berendezésből szinte semmi sem maradt, ennek ellenére érdemes megnézni a refektórium freskóit és egy szenzációs fotókiállítást, melyet 4 lengyel fotós által készített, a Lengyelországban élő kamanduliakról készült fotókból állítottak össze.
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Szent Mira :)
Az arcára van írva: kattints már meeee elröhögöm magam :)
Szerinted én mennyire bírtam fotózni a röhögéstől? :)
Megjegyzés küldése