Az esemény első és egyetlen sokkoló pontja a RÓZSASZÍN karszalag volt. Amikor H. fel akarta rakni a csuklómra, azt hittem hülyéskedik... Később Szakál próbált vigasztalni azzal, hogy ő is olyat kapott, de hiába ő az egyik kedvenc motorépítőm, engem iszonyatosan irritált (azóta is) az a szín, nem győztem a pólóm ujja alá gyűrni... Ezt csak a szépséges, vadonatúj, PICI MÉRETŰ téli motoroskesztyű tudta kompenzálni, ja meg újabb halálfej-cseresznyés hajcsat... :)
Szeretem, amikor a fogadott bátyám szándékosan lehunyja a szemét, amikor fotózom... (Na, megállj! :))
Megnéztem volna a párom arcát, amikor egy rekedt, kicsit borízű férfihang belesúgta neki a telefonomba, hogy "Szia Kicsim!" :))
Ha motoros koszorúslány nem is leszek egy darabig, de motoros esküvői fotós igen... :)
Vannak emberek, akikkel érdemes jóban lenni (fog még nekem kelleni új kipufogó...:)
...meg azt is szeretném, ha R. elkísérne Ukrajnába)
Art Deco Motorcycling
A végére meg vigyorgó pasik, meg egy újabb frissen szerzett okosság: egy jó nő kritériuma az is, hogy hajlandó elintézni a dolgát bokorban is... :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése