millarca világa, vagy mi

Még mindig nem tudom, hogy mi szivatott meg: a garázsunk, a motorom, vagy a hülye agyam...

Pénteken boldogan markoltam fel a feltöltött akkumulátoromat abban a bizonyos klubházban. Dolgozós, motorfotózós szombat után jött egy jó kis esős vasárnap, nehogy tudjak menni motorozni. Persze nem hagyott nyugodni az akkumulátor, így az eső ellenére elmentünk a garázshoz, hogy visszarakjuk a motorba. Ekkor szembesültünk a VÍZFOLTTAL. Igen, egy helyre kis tócsa figyelt a motorom alatt, pontosan a hűtő alatt. Mári a kiscsaládunk első vízhűtéses kétkerekű szerkentyűje, így eléggé tanácstalanul nézegettük. Illetve S. nézegette, mert én kétségbeesett jajgatással guggoltam le, hogy megnézzem a víz állagát. S. végigtapogatta a garázs plafonján futó fűtéscsöveket, hátha valamelyik szivárog. A csövek csontszárazak voltak, a víz meg vizes. Egyszerűen ötletünk sem volt arra, hogy mitől kezdett a semmiből szivárogni a szűrő, már ha ő volt a tettes. Itt már kezdtem ideges lenni. Pláne akkor, amikor nem értem el telefonon a szerelőmet. Újabb kör, újabb szerelő haver száma, őt sem értem el.
Ezek után már nagyon kellett a Mári-hang. Megfeledkezve arról, hogy az elmúlt hónapok alatt jócskán elszoktam a motor súlyától, olyan vehemenciával toltam ki az esőre, hogy az oldaltáskámmal majdnem kivittem a garázskapu lezárt felét is. A lakókra való tekintettel kievickéltem vele az útra és ott indítottam be. Ááááhhh, annyira jól esett a V2-hang, hogy már sem érdekelt, hogy szakadó esőben ültem az egyhelyben álló motoron és vártam, hogy teljesen bemelegedjen a blokk. Annyira, de annyira bennem volt, hogy kerülök legalább egy kis kört, de ilyen hűtővel??

Éjjel azt álmodtam, hogy magyarázom a hűtőmnek, hogy térjen észhez, mert nekünk most nem új Mári-hűtőt kell vennünk, hanem új gumikat S. motorjára...

Másnap kaptam némi telefonos okosítást, így meló után egyből mentünk a garázsba. A víz eltűnt a motor alól, szegény motorkám ott nézett rám az ártatlan lámpaszemével, már amennyire az sikerült neki a többé-kevésbé összefüggő bogártetem-fátyol* alól. Ez persze baromira nem nyugtatott meg, így előkaptam a motor használati útmutatóját** és a rajz alapján leszereltem a hűtővíz-tartályt fedő műanyag takarólemezt a saját, különbejáratú mini bit készletemmel***. Elvileg látnom kellett volna, hogy mennyi folyadék van benne, de nagyon nem láttam (S. sem), így képbe jött a felöntős móccer. Tartálykupak le, vizes palack megönt és egy löttyintésnyi adag után már folyt is végig a motoron meg rajtam a víz. Egy fikarcnyi sem hiányzott belőle! Baszki...
Újabb helyzetjelentés a szerelőmnek, aki mondta, hogy most már nyugodjon a beteg (én...), aztán ha majd ráérek, akkor motorozzak ki hozzá és majd jól átnézi, meg egyébként is már régen látta a fejemet.
S. biztos ami biztos alapon betolta Márit a garázs hátsó részébe, én meg mondogatom magamnak, hogy nincs baj, rendben van a motorom...

*Mári brutálisan nagyon mocskos, de tényleg. S. szerint simán indulhatnék a világ legmocskosabb női motorja versenyen. De mit csináljak, ha folyton esőben motorozom és nem megy előttem egy bogárforgalom-elterelő...?

**Igen, semmiképpen sem megtagadva bölcsész létemet, ebből szerelem a Márit. Végül is, ha az 559-es Jawámat is összeraktam könyvből...

***A motoros lányok állati rendes édesapukája mit ajándékoz az ő pici, benzingőzagyú lánykájának: bit készletet, drótbilincset, túlélő bicskát, olajat lemosó trutyit meg ilyeneket.