Azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy a saját fotóim foglya kezdek lenni. Azon túl, hogy az számítógépemben az állandó archiválás ellenére folyamatosan 15 gigányi kép foglalja a memóriát, a blogomat is két hónapos csúszással tudom csak feltölteni. Így történhetett az, hogy tatai hétvége beszámolójából kimaradtak a Veszprém megyei kastélyok is, pedig a Desperado MC motoros találkozója és a barátaim esküvőjén kívül még vasárnap elmentem kastélyokat fotózni egy ismerősöm könyvéhez.
Az első megálló Csetényben volt, a Holitscher-kastély előtt. A jelenleg művelődési házként funkcionáló épületet az Esterházy család építtette 1740-ben klasszicista stílusban, melyet többször átépítettetek, utoljára az utolsó tulajdonos, Holitscher Mátyás megbízásából.
A XVIII. század közepén épült barokk Esterházy-kastély Bakonyoszlop egyik éke, mióta egy tűzvész után felújították. Szépségét elsősorban az ott nevelődő és tanuló gyerekek élvezhetik, mi csak az igazgatónő engedélyével.
Gicen nem tudtam nem megállni. Az itteni Jankovich-Besán-kastély még félig felújítva is szép. A felújítás sajnos csúszik, lévén a KÖH és a kivitelező + polgármester elég jól elcsatároznak egy nem létező izraelita temető kapcsán...
Lovászpatonán elmotyogtam egy hálaadó imát. A gyönyörű kora őszi napsütésben élvezet volt fotózni a késő barokk kastélyt, amely Festetics Ferenc, majd Somogyi János által nyerte el jelenlegi formáját. Az utóbbi tulajdonos családja nem sokáig élvezhette a kész kastély nyújtotta örömöket, mert hamarosan a birtok az Esterházy-család tulajdonába került. Most iskolaként működik.
A pápai Esterházy-kastélyt megpillantva leesett az állam. Először a méretei miatt, aztán az elhanyagoltsága miatt. Az 1783-84-ben épült barokk kastély az egykori vár falainak elhasználásával épült. Az 1740-es évektől kezdték kastéllyá átalakítani Franz Anton Pilgram, Fellner Jakab, majd Grossmann József tervei alapján. Az épületben állítólag múzeum működik, én csak zárt ajtókat találtam.
Kastélyfotózó mini körutam lezárásaként még elmotoroztam Pápakovácsiba. Itt található a XVIII. században épített barokk Somogyi-kastély, amelyet 1816-ban klasszicista stílusban építettek át. A kétemeletes építményben szintén gyerekagyak tunningolása folyik.
Ezek után felültem Márira, majd a bakonyi utakon motorozva azon kezdtem el morfondírozni, hogy át kéne fényeztetnem a motoromat...
Egyenletességi túraverseny oldtimer motorok részére és Jawa márkatalálkozó. Ez állt a plakáton, nem sokkal később én is a versenynek otthont adó csobánkai cseszkész tábor előtt. Már Pilisvörösvárt elhagyva kifogtam egy, a Pilis dombjaival nehezen harcoló Jawát, amely annyira lassan haladt, hogy néha legszívesebben megálltam volna és segítettem volna feltolni. Azonban a gépezet derekasan küzdött a le-föl hullámzó betonkígyóval, én meg így nyugodtan bámészkodhattam a gyönyörű napsütésben, és beszívhattam a számomra oly kedves (és a Jawám eladása óta hiányzó) keverék-szagot, majd kategorikusan kijelentettem magam előtt, hogy ez a környék egy motoros paradicsom! Legalábbis a szervezők által kijelölt útvonal (Csobánka - Pilisvörösvár - Pilisszántó - Pilisszentkereszt - Csobánka) biztosan az, nem bírtam betelni a tájjal és a jó kis kanyargós úttal. Maga a verseny amellett volt izgalmas, hogy nem volt motorgyilkoló sebességhajszolás, sem elszálló motorosok. A versenyzőknek a megadott útvonalon kétszer kellett körbemenni, egyszer Pilisvörösvár, egyszer pedig Piliszentkereszt felé, mindezt a lehető legkisebb időeltéréssel, letakart kilométerórával és a KRESZ szabályait betartva. Itt egyforma eséllyel indult az összes jelenlevő Simson, Jawa, Pannónia, MZ típus akár egy BMW R16-tal vagy Honda CBX 1000-rel szemben is, hiszen itt az volt a cél, hogy a két kört egyforma időtartam alatt teljesítsék. Ez olyan jól sikerült, hogy az elrajtoló 79 versenyző közül 34-en 1 percen belül értek vissza! A legelképesztőbb eredmény az első helyezetté, aki a P10-es Pannóniája nyergében 2 másodperc eltéréssel robogta körbe a távot! A szervezők (Old Motors) megsúgták, hogy jövőre újra megrendezésre kerül a TT, ezek után valami megint megpiszkálta a Jawa-bogarat a fejemben, és hangos zümmögésbe kezdett: "vegyél újra egy veterán Jawát, vegyél újra veterán Jawát...." Tényleg boldogságos lenne, ha mondjuk a két motorunk mellett állna még egy 353/250 kývačka, egy perák, egy 500 OHC meg egy 250 ČZ Tourist, egy ČZ 125 vagy 150, aztán egy H-D WLA, meg, meg... Na jó, ennyi motor be sem férne a garázsunkba.
A napokban bukósisakokat árusító honlapokat nézegettem és így bukkantam Maison Martin Margiela bubósisak-ridiküljére. Nem szeretném megkérdőjelezni a tervező kreativitását, de ezzel kb. feltalálta a spanyolviaszt, legalábbis szerintem minden motoros pakolt már a bukósisakjába, amikor motorjával megállt vásárolni. Ezzel szemben ki az a divatbeteg, aki nekiindulna a nagyvilágnak korzózni úgy, hogy a sisak, amelyből készült e remek darab, alapjáraton kb. egy/másfél kiló…?
Az utóbbi idők legdizájnosabb motorülése - nem kell hozzá más, csak egy bőrnadrág, amit a mentősök levágtak az ominózus motorosról a balesete után, meg a kreatív barátnője...
2009. október 19., hétfő
Na ugye, hogy a motorozás egészséges? Legalábbis mentálisan biztos jót tesz... :)
A motorozás megőrzi a fiatalságunkat?
„A motoros agya a motorozástól aktiválódik, részben azért, mert nagyobb odafigyelést követel. Kényelmes és könnyű környezetben az emberi elme és test hozzászokik ahhoz, hogy alacsonyra teszi a mércét. Végkövetkeztetésünk az, hogy a motorozás kedvező öregedéshez vezethet.” – nyilatkozta Ryuta Kawashima, aki kutatócsoportjával (Tohoku Egyetem) és a Yamaha Motor céggel közösen egy kísérletsorozatot végzett. Az egyik kísérletben 22 negyvenes-ötvenes éveiben járó férfi vett részt, akik már legalább egy évtizede nem motoroztak. Véletlenszerűen két csoportra osztották őket: az egyiket arra kérték, használják újra rendszeresen motorjukat két hónapig, a másik csoport tagjai pedig továbbra is kerékpárral vagy autóval jártak. A kutató beszámolója szerint a motorozó csoport magasabb pontszámokat ért el a kognitív funkciós vizsgálatokon. Az egyikben, ahol a férfiaknak visszafelé kellett emlékezniük egy számsorra, a motorosok pontszámai több mint 50 százalékkal emelkedtek két hónap alatt, a nem motorozóké pedig némileg romlottak. A motorosok azt állították, kevesebb hibát ejtettek munkájukban, és boldogabbak voltak. „A mentális ellátás a modern társadalom súlyos problémája. Úgy vélem, érdekes újdonsággal szolgáltunk, mivel az adatok azt mutatják, hogy már egyszerűen azzal is javíthatjuk mentális állapotunkat, ha motorral járunk dolgozni.” – állítja a kutatás vezetője.
Vannak tájak, ahol a lakodalom folyamán "ellopják" a menyasszonyt. Vannak emberek, akik ezt a szokást sajátosan értelmezik, és a fotóst "rabolják" el.
Az egész azzal kezdődött, hogy a tatai motoros találkozón C. félrehívott, hogy nem készítenék-e róluk délután néhány közös képet a párjával, mivel tavaly ilyenkor szerettek egymásba. Én persze egyből igent mondtam, majd teljes nyugalomban elmentem felvonulást fotózni. Alig értünk vissza a busszal, már telefonáltak is, hogy siessek, mert étterem foglalásuk van. Magamban még motyogtam is, hogy oké, de ehhez minek kellek én, hiszen ebéd után is le tudom őket fotózni...
A motorom még mindig Vértesszőlősön volt, így autóba ültettek, majd némi száguldozás után megálltunk a mocsai községi hivatal előtt. Gyenge poénként megeresztettem, hogy „na mi van, össze is házasodtok?". Erre C. egyből vigyorogva válaszolt is: "Igen, házasodunk!"
Kellett néhány másodperc, amíg eljutott az agyamig, hogy mi tényleg ezért jöttünk. Volt ott minden, kikerekedett szemek, leesett áll, megállt szív, meg amit akartok. Jajj, nekem most esküvőt kell fotóznom?
És fotóztam. Nem volt cécó, díszítés, nászsereglet, csak a anyakönyvvezető, két tanú, meg egy boldogságtól ragyogó pár. Meg én, akinek nem volt elég, hogy nagyhirtelen fotóznia is kellett, de még a szertartás alatt asszem sok kis valami ment bele mindkét szemembe, így alig láttam valamit a könnyektől…
Ui. Megjegyezném, hogy újra meg lettem fosztva attól, hogy motoros koszorúslány legyek!
A tatai Desperado MC találkozó hétvégéjét sűrűre terveztem, ami össze is jött, csak nem úgy, ahogy én gondoltam. A pénteki napra kitaláltam, hogy elmegyek lefotózni néhány Veszprém megyei kastélyt egy ismerősöm részére, és majd onnan haladok Tata felé. Szabadságot vettem ki péntekre, majd reggel a napnak esze ágában sem volt kisütni. Máskor nem érdekelt volna, de most az egyik kastélyról címlap-fotót kellett készítenem, így fogcsikorgatva csak délután indultam egyenesen a találkozóra. Na, majd vasárnap hazafelé…
Idén motoron még nem sikerült megáznom, ezért úgy döntöttem, hogy most sem adok esélyt az esőnek. Kb. negyedórás esőruháthúzok-műsort adtam a szomszédoknak, annyira komolyan véve dolgot, hogy még az esőcsizmát is felhúztam, pedig nagyon utálom. Egyetlen szerencséje, hogy mióta western csizmában motorozom, azóta nagy nehezen kitöltöm a 39-es méretet, nem mintha így könnyebben tudnék benne váltani.
Kigurultam a Kerepesi útra, egyből el is kezdett szemerkélni. Amint megdicsértem magam az előrelátásomért, el is állt. Ha a felhők az esőcseppek anyjai, akkor biztosan csuklani kezdtek…
Elértem a Hungária körutat, és a jobb oldali tükröm úgy gondolta, hogy eleget nézett a hátam mögé, és engem kezdett el csodálni. Nem vonom kétségbe a jó ízlését, de folyamatos sorelőzés közben nem túlságosan értékeltem a rajongását, ezért fél kézzel megpróbáltam visszaállítani a helyére. Ezen úgy megsértődött, hogy egyből az eget vizslatta. Mire elértem a Blahára, annyira összevesztünk, hogy ő már csak a talajt bámulta szótlanul. Nem egy békülékeny természet, mert így kellett átmotoroznom az egész városon, folyamatos dugóban.
A Budaörsi úton eszembe jutott a Harley-Davidson szerviz. A boltban tartózkodókat felkészületlenül érte, hogy becammog egy esőruhás, bukósisakos Kenny McCormick, majd lányhangon Rudit keresi. Azonban Rudi már javában Tata felé motorozott. Amikor kinyögtem a tükörbánatom, hátra küldtek a szervizbe. A Suzukival a H-D szervizbe! Ott kiderült, hogy a Mári tuti lánymotor, mert amint meglátta a széles vállú, kopasz, kedvesen mosolygó szerelőt, a tükre egyből a helyén maradt. A főnöke is jófej volt, mert agyondicsérte a Mári (gyári) formáját, ami nekem olyan jól esett, mintha az én fenekem dicsérgette volna. Mindezt ingyen és nagyon kedvesen.
Ezek után megnyugodva ültem vissza a kékmotorra, de Bicskénél már elkezdtem magamban morogni: „Na, mi van, semmi zuhé?” Vértesszőlősig tényleg nem is volt semmi, de amint elhaladtam a településtábla mellett, az égi góré egyből csapra verte a felhőket. Még ez sem volt vészes, viszont amint begurultam a barátaim garázsába, egyszerűen leszakadt az ég!
Mivel amúgy is a faluban aludtam a barátaimnál, a tatai találkozóra már kocsival mentünk át. Ott a sok ázott ruhájú emberről nem volt nehéz megállapítani, hogy ki jött motorral és ki kocsival. Szerencsére Tatán a hangulat sosem a motoros ruházat nedvességtartalmának függvénye.
Idén a szervezők semmit sem bíztak a véletlenre: pénteken a koncert sátorban szólt a Blues Company-féle Kispirics, a diszkó sátorban meg a Kiss és Europe. A plakátot nézegetve az utóbbival szemben voltak fenntartásaim, de visszagondolva kár lett volna kihagyni az életemből a Michael Jackson Thriller-jére beinduló rockerek látványát.
A hangulat később sem lohadt le a nagysátorban az Oklahoma Country zenekarnak köszönhetően. Egy pár nagyon jól művelte a barn dance-nek nevezett cowboy-néptáncot, amit egyesek próbáltak lelesni a minimálisnál is kisebb sikerrel, de akik a háttérben álltak, azok valamiért nagyon röhögtek…
Másnap ragyogó napsütéssel köszöntötte Tata az újonnan érkezőket. A szokásos erőfitogtatós játékok mellett a szó szerint is legnagyobb szórakoztató elem egy piros-fehér nyitott tetejű busz volt, amelyre mindenki felszállhatott, ha valaki nem két keréken akarta abszolválni a felvonulást.
A buszról leszállva kaptam egy telefonhívást, majd elraboltak… de erről majd később.
Aki passzolta a motorozós és buszozós programot, az végignézhette a kiállított épített autókat és motorokat, aztán 18 óra körül zenélni kezdett a Dirty Dogs.
Helyüket a színpadon az Avion formáció vette át, akik alternatív rockos fúvós gitáros zenét játszanak, kiegészítve ezt az egyik énekes olyan borzogatóan mély hangjával, melyet még sosem hallottam, de most már bármeddig tudnám. Az utánuk következő Next és a Relics bandák koncertjének folyamát csak a popsi-szépségverseny szakította félbe, illetve a véleményét kifejező közönség hangorkánja.
Akinek ezek után sem volt elég a női idomokból, az a diszkó sátorban telíthetődött a táncoló félmeztelen testek látványával.
Én még pillantást vettettem a szerencsére véletlenül sem vonagló, sörözgetésbe és egyéb úri huncutságokba merülő férfiismerőseimre, aztán eltettem magam tekintettel a másnapi motorozásra.
My bike, my photos, my tours, my world. Please do not use my pictures and texts of this blog without my permission. Thanx!
A motorom, a fotóim, a túráim, a világom. Légy szíves, ne használd fel a blogomban található képeimet és a szövegemet a tudtom és engedélyem nélkül. Köszönöm!
Bejegyzések
