Classic Biker Party, Desperado MC, Tata

A tatai Desperado MC találkozó hétvégéjét sűrűre terveztem, ami össze is jött, csak nem úgy, ahogy én gondoltam. A pénteki napra kitaláltam, hogy elmegyek lefotózni néhány Veszprém megyei kastélyt egy ismerősöm részére, és majd onnan haladok Tata felé. Szabadságot vettem ki péntekre, majd reggel a napnak esze ágában sem volt kisütni. Máskor nem érdekelt volna, de most az egyik kastélyról címlap-fotót kellett készítenem, így fogcsikorgatva csak délután indultam egyenesen a találkozóra. Na, majd vasárnap hazafelé…

Idén motoron még nem sikerült megáznom, ezért úgy döntöttem, hogy most sem adok esélyt az esőnek. Kb. negyedórás esőruháthúzok-műsort adtam a szomszédoknak, annyira komolyan véve dolgot, hogy még az esőcsizmát is felhúztam, pedig nagyon utálom. Egyetlen szerencséje, hogy mióta western csizmában motorozom, azóta nagy nehezen kitöltöm a 39-es méretet, nem mintha így könnyebben tudnék benne váltani.

Kigurultam a Kerepesi útra, egyből el is kezdett szemerkélni. Amint megdicsértem magam az előrelátásomért, el is állt. Ha a felhők az esőcseppek anyjai, akkor biztosan csuklani kezdtek…

Elértem a Hungária körutat, és a jobb oldali tükröm úgy gondolta, hogy eleget nézett a hátam mögé, és engem kezdett el csodálni. Nem vonom kétségbe a jó ízlését, de folyamatos sorelőzés közben nem túlságosan értékeltem a rajongását, ezért fél kézzel megpróbáltam visszaállítani a helyére. Ezen úgy megsértődött, hogy egyből az eget vizslatta. Mire elértem a Blahára, annyira összevesztünk, hogy ő már csak a talajt bámulta szótlanul. Nem egy békülékeny természet, mert így kellett átmotoroznom az egész városon, folyamatos dugóban.

A Budaörsi úton eszembe jutott a Harley-Davidson szerviz. A boltban tartózkodókat felkészületlenül érte, hogy becammog egy esőruhás, bukósisakos Kenny McCormick, majd lányhangon Rudit keresi. Azonban Rudi már javában Tata felé motorozott. Amikor kinyögtem a tükörbánatom, hátra küldtek a szervizbe. A Suzukival a H-D szervizbe! Ott kiderült, hogy a Mári tuti lánymotor, mert amint meglátta a széles vállú, kopasz, kedvesen mosolygó szerelőt, a tükre egyből a helyén maradt. A főnöke is jófej volt, mert agyondicsérte a Mári (gyári) formáját, ami nekem olyan jól esett, mintha az én fenekem dicsérgette volna. Mindezt ingyen és nagyon kedvesen.

Ezek után megnyugodva ültem vissza a kékmotorra, de Bicskénél már elkezdtem magamban morogni: „Na, mi van, semmi zuhé?” Vértesszőlősig tényleg nem is volt semmi, de amint elhaladtam a településtábla mellett, az égi góré egyből csapra verte a felhőket. Még ez sem volt vészes, viszont amint begurultam a barátaim garázsába, egyszerűen leszakadt az ég!

Mivel amúgy is a faluban aludtam a barátaimnál, a tatai találkozóra már kocsival mentünk át. Ott a sok ázott ruhájú emberről nem volt nehéz megállapítani, hogy ki jött motorral és ki kocsival. Szerencsére Tatán a hangulat sosem a motoros ruházat nedvességtartalmának függvénye.

Idén a szervezők semmit sem bíztak a véletlenre: pénteken a koncert sátorban szólt a Blues Company-féle Kispirics, a diszkó sátorban meg a Kiss és Europe. A plakátot nézegetve az utóbbival szemben voltak fenntartásaim, de visszagondolva kár lett volna kihagyni az életemből a Michael Jackson Thriller-jére beinduló rockerek látványát.

A hangulat később sem lohadt le a nagysátorban az Oklahoma Country zenekarnak köszönhetően. Egy pár nagyon jól művelte a barn dance-nek nevezett cowboy-néptáncot, amit egyesek próbáltak lelesni a minimálisnál is kisebb sikerrel, de akik a háttérben álltak, azok valamiért nagyon röhögtek…

Másnap ragyogó napsütéssel köszöntötte Tata az újonnan érkezőket. A szokásos erőfitogtatós játékok mellett a szó szerint is legnagyobb szórakoztató elem egy piros-fehér nyitott tetejű busz volt, amelyre mindenki felszállhatott, ha valaki nem két keréken akarta abszolválni a felvonulást.

A buszról leszállva kaptam egy telefonhívást, majd elraboltak… de erről majd később.

Aki passzolta a motorozós és buszozós programot, az végignézhette a kiállított épített autókat és motorokat, aztán 18 óra körül zenélni kezdett a Dirty Dogs.

Helyüket a színpadon az Avion formáció vette át, akik alternatív rockos fúvós gitáros zenét játszanak, kiegészítve ezt az egyik énekes olyan borzogatóan mély hangjával, melyet még sosem hallottam, de most már bármeddig tudnám. Az utánuk következő Next és a Relics bandák koncertjének folyamát csak a popsi-szépségverseny szakította félbe, illetve a véleményét kifejező közönség hangorkánja.

Akinek ezek után sem volt elég a női idomokból, az a diszkó sátorban telíthetődött a táncoló félmeztelen testek látványával.

Én még pillantást vettettem a szerencsére véletlenül sem vonagló, sörözgetésbe és egyéb úri huncutságokba merülő férfiismerőseimre, aztán eltettem magam tekintettel a másnapi motorozásra.