Motoros divat II.

Úgy tűnik, a divatmagazinok stylistjai már megint a motoros témát erőltetik, lehetőleg jó szokás szerint olyan ruhákkal kapcsolatban, melyeknek köze nincs a motorozáshoz. Vad színek, Stray Cats-frizura, de legalább a motor formás.
Esetleg egy flitteres zakó vagy szegecsekkel kirakott térdvédő motorozni valakinek?

Vogue UK, 2009 március
Forrás: itt.

Iron Horses MC téli bulija, Solt

Miért Solton van az Iron Horses MC téli motoros bulija? – kérdezte tőlem az egyik barátom, miközben útban voltunk a solti Halászcsárda felé. Érdemleges választ nem tudtam adni, ezért el is határoztam, hogy ha odaérünk, jól kikérdezem valamelyik IH-klubtagot.



Parkolás után beléptünk ajtón, és ahogy odaléptem az ismerősökhöz köszönni, el is felejtettem, hogy mit akartam kérdezni. A New Generation által játszott rock-klasszikusok már bőven fűtötték a hangulatot, mi meg a bárpult felé vettük az irányt.



Felmarkoltam a poharam, amikor belém hasított egy újabb kérdés: Hogyan fogok így fotózni? Az odáig rendben is volt, hogy egyik kezemben a gép, másik kezemben a pohár. De mivel tekergessem az objektívet? Jött az isteni szikra, és a csurig telt műanyag pohár peremét óvatosan a fogaim közé fogtam, a Nikon-t a jobb kezemmel a szemem elé tartottam, a ballal meg állítottam a lencsén. Ügyes kislány! Bemérte a fényt, aztán kattant a gép, én meg a kis híján felsikítottam, mert a jéghideg bor befolyt a dekoltázsomba… Hülye liba!



Másnak is gondja akadt az italával, legalábbis egy nemszomjas figura aznap estére rajongása tárgyául pont az én fenekemet nézte ki, annak ellenére, hogy előzőleg már biztosítottam őt arról, hogy ez egy egyoldalú szerelem lesz. Értetlen Rómeóval aztán nem kicsit idegesen közöltem, hogy innentől kezdve nagyon tartsa az 5 méteres távolságot, mert Jégszívű Júliájának kemény a pofonra éhes kiskacsója és a testőrsége is.



Morcosságom kívülről is látszódhatott, mert az egyik barátom már nagyon összevont szemöldökkel nézte a jelenetet. A rendező klub egyik tagja, megtudva a történteket a barátnőmtől, egyszerűen odaállította az egyik prospect tagot őrizni engem. Csak néztem nagy szemekkel, amikor a majd’ kétméteres jóember megjelent mögöttem karba tett kezekkel. Kérdésemre, hogy ő meg mit csinál ott, ennyit válaszolt vigyorogva: „Vigyázok a seggedre!”



A nyomott hangulatomon nem tudom mi javított többet: a hátsóm őrzése, egy dzseki rejtekéből előkerülő, nekem szánt csoki mikulás vagy a Rencsi barátnőmből és néhány Horses-tagból spontán alakuló biker énekkar előadásában elhangzó Happy Birthday dalocska. Mindenesetre mindhárom gesztus abszolút megkoronázta a tényt, hogy aznap éjjel 30 éves lettem



Közben második zenekarként a Blues Company foglalta el helyét a színpadon, az elmaradhatatlan rajongóik meg az első sorokat, később lelkesen együtt énekelve Blöróval. Annyira eufórikus hangulatom lett, hogy már az sem fájt annyira, hogy a Kispiricset kétszer is előadták…



Aki azt gondolta, hogy ezután már csak valami lájtos, útnak indító muzsikát intézett a rendező motoros klub, az csúnyán tévedett. Random, a háromtagú érdi banda azért adott csak három órás koncertet, mert elment az énekes hangja. Hajnali 4-kor a komplett együttes egyetlen asztal tetején állva zenélt, és MINDENKI táncolt!







A bulin részt vett vagy félszáz külföldi Iron Horses klubtag és számos határontúli magyar motoros is. Azt hiszem, nem csak az utóbbiakra való tekintettel emlékezett meg a klub a 2004. december 5-i választásokról.





Éjfél körül megérkezett a Kalózok Mikulása (vagy a Mikulások Kalóza?) is



A kora téli hideg ellenére több motor állt az épület előtt. Az egyik srác egyenesen Miskolcról jött motorral a bulira. Hazafelé motorozva tuti, hogy az ő fejében is megfogalmazódott a kérdés: Miért Solton van az Iron Horses MC téli bulija???

Monok házai

Monok egy helyes Borsod-Abaúj-Zemplén megyei falu, amely 12 km-re fekszik Szerencstől. Annyi látnivalója van (Kossuth szülőháza, két kastély, Kálvária-búcsúhely, Ingvár-tó, 2 templom, népi építészet), hogy az akár több városkának is jól jönne, a média érdeklődésének középpontjába mégis a szociális kártya bevezetése kapcsán került.
A szabadságunk alatt mi a település melleti erdőben laktunk, így magát a falut csak átutazva láttuk, de nem is én lettem volna, ha nem állok meg festett tornácos, sokszor szoborfülkékkel díszített házak mellett.

Taxis angyal

Ezerszer megfogadtam már, hogy nem hagyom magam felbosszantani mások frusztráltságból fakadó kicsinyes, rosszindulatú kirohanásain. Aztán mégis mindig belefutok ebbe, hiába tudom, hogy csak pazarlom az energiámat és időmet, egyszerűen vannak olyan emberek, akik még saját negatív érzéseikben is annyira bizonytalanok, hogy utálni sem tudnak egyedül, szükségük van másokra, hogy segítsenek haragudni rám, barátaimra vagy bárkire. Ennek aztán százféle levetülése van, a friss"kedvencem" az, amikor valaki tücsköt-békát kiabál rám, pedig életében két szót nem beszélt velem, miközben egy kapcsolat működéséhez és nem működéséhez mindig két ember kell. De egészségére.
Szerencsére mindig akad egy olyan momentum, amely rámutat arra, hogy mindezek ellenére az emberek alapvetően jók. A legutóbbi jóember tegnap éjjel jött el egy taxis formájában. Mondjuk jó ómen volt, hogy eleve úgy köszöntött, hogy: "Ááá, a motoros hölgy!"
Ugyanaz a taxis volt, akinek az autójába beszálltam K.J. születésnapi bulijáról hazafelé, majd kb. fél évre rá egy kocsmázás után, amikor már emlékezett rám. Azt sem felejtette el, hogy Quasimodó autónkat lecseréltük az Álcás Kockakaticára, amely pont december 24-én, útban Párkány felé, megmakacsolta magát, és 800 méternél távolabb nem volt hajlandó eltávolodni a házunktól. Némi okoskodás után felmerült, hogy akár benzintolvajok áldozatává is válhatott a kocka formájú és lelkű kisautónk, mivel tuti nem üres tankkal raktam le, 24-én meg már világított a jelzőgomb. A legnagyobb megdöbbenésemre a taxis felajánlotta, hogy akár rögtön megnézhetjük, szívesen alánéz! Hajnali negyed egykor. Leparkoltunk a Kockakatica mögött, és egyből leállította a taxiórát is! Némi ráolvasás, varázsigék mormolása után a kocsink csörgött, zörgött, hörgött, de sikerült beindítani, majd eljuttatni a házunk elé, jótevőm vigyázó szemei láttára. Mindezt csak úgy, egy köszönömért.
Ha valaki ezek után azt gondolná, hogy az angyalok rózsaszín lebernyeges, lúdszárnyas bigék, akkor jobb, ha tudja, hogy alacsony, középkori férfiak nagy bajusszal, és éjszakánként 6x6-os taxit vezetnek Budapesten!

Békés ünnepeket mindenkinek!



Forrás: itt.

Gergely Sándor motorgyűjteménye

Sokszor gondolkodtam azon, hogy milyen egy igazi motoros álomvilág. Azt hiszem, ha csak a motorokra szűkítjük le, akkor valami ilyesmi...





























Valószínűleg a mosás során lett rózsaszín a zászló, de úgyis a felirat számít...