No more emo

Jó dolog, ha az embernek van egy öccse, az még jobb, ha ez a bizonyos öccs néha a személyes sofőrjének nézi. Legutóbb is ott ücsörögtem Quasimodóban rá várva az esztergomi buszpályaudvaron, amikor a mellettem lévő kocsma ajtaján kiszűrődő zenefoszlányokból ráismertem az Ismerős Arcok Fenyők c. számára. Öcsém busza késett, én meg úgy döntöttem, hogy jár nekem egy bambi (meg persze ez a szám). Az ajtón ez a helyes rajzocska lógott, bíztatva, hogy ez a hely pont jó lesz nekem. Benn persze akadt női fodrászhoz járó kölyök, de többségben voltak a punkok és rockerek. Éppen leraktam duplapicike popsimat a bárszékre, amikor megszólaltak a Black Sabbath Paranoid-jának nyitó hangjai, de kínomban felröhögtem, mert felismertem a Kispiricses átiratát. Ilyen nincs, már ilyen helyekre is eljutott ez a szám???

Kispirics c. nótát az a Blues Company nevű formáció követte el, akikkel kapcsolatban mindig ambivalens érzéseim támadnak. Egyrészről adott egy lassan motoros lagzilajcsinak minősülő műsor, legtöbbször iszonyatosan primitív és vulgáris szövegű dalokkal, másrészről meg adott egy olyan énekes-dobos jelenség, aki a Deák Blues Band alapítótagja volt és úgy tud zenélni, hogy miatta anno a párkányi salakban keresgéltem az állkapcsomat (akkor elmaradt a "blúzkampanis" sallang, és maradt a zene). Blörót személy szerint is imádom, egy igazi tündérbogár pasi, de a Kispiricstől idegzsábát tudok kapni...

Ennek ellenére a zenekar egy igazi sztár, és erre akkor döbbentem rá, amikor a tavalyi mocsai koncert után a közönség első sora Blöró felé nyújtogatta a kezét, csak hogy egy pillanatra megérintse őket! Az Iron Horses-féle solti bulin is akkor rengett meg a Halászcsárda, amikor rázendítettek és annyian táncoltak, hogy fizikai képtelenség volt közlekedni még a tánctér szélén is... Ezzel persze tisztában van az összes valamirevaló motoros találkozó szervezője is, így egyik sem engedheti meg magának, hogy ne hívja meg a Blues Company-t. Az már persze teljesen mellékes, hogy én már 10 évvel ezelőtt is a boroskólás poharamba akartam fúlni, amikor egy komplett bluescompanys motoros találkozós nyár után még a meghívásos bulikon is felcsendült a "Kispiricsi falu végén..." sor...

De nem adom fel a reményt, Blööörróóóóó, légy szives jáááácccál mááá blúúúúzt!!! :)