Korpos I. Csaba végre megírta azt a könyvet, amely ugyan motorokról és motorosokról szól, de nem a szokványos motormárka- és klubtörténet tematikát lovagolja meg. A legtöbb motoros ezernyi vicces történettel rendelkezik, Csabi azonban vette a fáradságot, és le is írta őket. Kedvcsinálónak egyből itt egy történet, melyet meglepő módon a blogom ihletett (és a könyvben még nem szerepel!):Motoros erotika
Vasárnap délután volt, hideg, esős idő, tipikusan olyan, amikor az embernek már semmihez sincs kedve, csak túlélni ezt az időszakot. Hogy azért még se legyen ez a délután kárba veszett idő, az interneten bolyongtam, és mindenféle motoros témájú honlapokat nézegettem. Épp a „millarca világa, vagy mi” című fotóblogot olvasgattam,amikor hirtelen felfigyeltem egy igen érdekes kis bejegyzésre: „Az egyik (nem motoros) kollégám szerint minden motoros legalább egyszer szeretkezik a motorján. Sosem jutott eszembe megkérdezni az ismerőseimet erről, hát akkor most! Szeretkeztetek már motoron?”
A kérdés után több válaszlehetőség is van, most épp azok vannak többségben, akik nemmel válaszoltak. Gondoltam, én is szavazok. Már épp kattintani akartam, amikor gondolkodóba estem. Akkor most az én esetemben melyik válasz is tekinthető helyesnek?
Régen történt, a húszas éveim elején járhattam akkoriban. Egész jól kerestem, szabad voltam mint a madár, élveztem az életet. Volt egy jó kis Honda Shadow-m, ami azért akkoriban, a Jawa-k, és MZ-k uralta ’80-as-’90-es években igen nagy vonzerővel bírt, legalábbis ami a szebbik nemet illeti, így aztán lassan kezdtem olyanná válni, mint a matrózok, akik minden nagyobb kikötőben tartanak egy-egy barátnőt. Mert hát, ahogy hajdanán egy bölcs igen szépen megfogalmazta: „az ember nem kaphat meg minden nőt, de azért törekedni kell rá”. Rajtam nem múlt, az már biztos. Hogy aztán néha fura fordulatot vettek a dolgot?
Volt egy barátnőm egy kis falucskában, a Bakony lábánál. Egy szép kora tavaszi napon, amikor már azért motorozni is lehetett, úgy éreztem, hogy eljött az ideje, hogy meglátogassam, Mivel az apja igen magas beosztásban volt a községházán, és nem nézte jó szemmel, hogy magamfajta „motorbiciklis alakok” legyeskednek a lánya körül, telefonon megbeszéltük, hogy a falucska szélén találkozunk. és egy kicsit kirándulunk a közeli erdős-hegyes vidéken. Az volt a terv, hogy élvezzük egy kicsit a kellemes napfényt, no meg persze nem utolsósorban az egymás társaságát. Időben befutottam, a kislány is ott volt már ragyogó mosollyal az arcán, szépen felöltözve. Felkuporodott a hátsó ülésre, és pár perccel később már egy hatalmas fák szegélyezte erdei úton haladtunk, és tomboló hormonokkal, csodavárással telten nézegettük, hogy hol találunk egy szép kis tisztást, vagy bármilyen más olyan helyet, ahol csak mi lehetünk, egymásnak. Találtam is egy kis földutat, ahol azért még nedves, sáros volt a talaj a nemrég elolvadt hó miatt – itt félreálltam egy kis napsütötte domboldalnál, és végre leállítottam a motort. Igazi, romantikus pillanat volt, sütött a nap hétágra, a levegő tele volt a tavaszi virágok illatával, zengett az erdő a madárfüttytől…
A kislány nem akart a nedves fűre ülni, tartott tőle, hogy átázik, sáros lesz a ruhája. Nekem, mint mániákus motorosnak, rögtön jött az isteni szikra – átöleltem, és egy kis huzavona árán sikerült magam elé ültetni a motorra. Az a póz… Persze, rögtön mindkettőnkben robbantak a hormonok, felgyorsult a szívverésünk, öleltük, csókoltuk egymást… - No, ember legyen a talpán, aki abban a pózban képes levetkőzni. A mellényem csatjai, a dzseki zipzárja, bőröv, gombok… Ráadásul a kislány is be volt öltözve, nem is kicsit. Azóta is üldözési mániám támad, ha egy-egy nehezebben oldható melltartóval találkozom. Azt hiszem, ha lenne valamiféle bajnokság, hogy ki tud a lehető legrövidebb idő alatt egy emberekből, és ruhadarabokból álló oldhatatlan gordiuszi csomót létrehozni, ott mi simán nyertünk volna.
Aztán megtörtént a csoda, létrejött a kapcsolat… Egy pillanatra talán még az angyalok kórusát is hallottam. Felindultságomban magamhoz szorítottam, suttogtam a fülébe, és előrehajoltam, hogy karcsú alakja a tankhoz simulhasson, támaszt találva, amikor éreztem, hogy a motor megmoccan. Nem picit, nagyon. Még éreztem, ahogy a kislány magához szorít, aztán, miközben félszemmel rémülten konstatáltam, hogy a motor oldaltámasza elsüllyedt a felázott erdei talajban, egy röpke pillanatig még a boldog súlytalanság állapotában lebegtünk az üde, fűszeres illatokkal telt erdei levegőben, aztán a következő pillanatban a motor felborult, és mi hatalmas loccsanással eltűntünk a dombocska alján eddig észrevétlenül rejtőző hatalmas pocsolyában. A romantikából már csak annyi maradt, hogy az általunk felvert hullámok egy ideig még a hátukon ringattak pár szál gyökerestül kiszakadt tavaszi kikericset…
Nos, millarca, ezért filózom… Szerinted, a kérdésedre a motoros szexszel kapcsolatban, mi lenne a jó válasz?
Régen történt, a húszas éveim elején járhattam akkoriban. Egész jól kerestem, szabad voltam mint a madár, élveztem az életet. Volt egy jó kis Honda Shadow-m, ami azért akkoriban, a Jawa-k, és MZ-k uralta ’80-as-’90-es években igen nagy vonzerővel bírt, legalábbis ami a szebbik nemet illeti, így aztán lassan kezdtem olyanná válni, mint a matrózok, akik minden nagyobb kikötőben tartanak egy-egy barátnőt. Mert hát, ahogy hajdanán egy bölcs igen szépen megfogalmazta: „az ember nem kaphat meg minden nőt, de azért törekedni kell rá”. Rajtam nem múlt, az már biztos. Hogy aztán néha fura fordulatot vettek a dolgot?
Volt egy barátnőm egy kis falucskában, a Bakony lábánál. Egy szép kora tavaszi napon, amikor már azért motorozni is lehetett, úgy éreztem, hogy eljött az ideje, hogy meglátogassam, Mivel az apja igen magas beosztásban volt a községházán, és nem nézte jó szemmel, hogy magamfajta „motorbiciklis alakok” legyeskednek a lánya körül, telefonon megbeszéltük, hogy a falucska szélén találkozunk. és egy kicsit kirándulunk a közeli erdős-hegyes vidéken. Az volt a terv, hogy élvezzük egy kicsit a kellemes napfényt, no meg persze nem utolsósorban az egymás társaságát. Időben befutottam, a kislány is ott volt már ragyogó mosollyal az arcán, szépen felöltözve. Felkuporodott a hátsó ülésre, és pár perccel később már egy hatalmas fák szegélyezte erdei úton haladtunk, és tomboló hormonokkal, csodavárással telten nézegettük, hogy hol találunk egy szép kis tisztást, vagy bármilyen más olyan helyet, ahol csak mi lehetünk, egymásnak. Találtam is egy kis földutat, ahol azért még nedves, sáros volt a talaj a nemrég elolvadt hó miatt – itt félreálltam egy kis napsütötte domboldalnál, és végre leállítottam a motort. Igazi, romantikus pillanat volt, sütött a nap hétágra, a levegő tele volt a tavaszi virágok illatával, zengett az erdő a madárfüttytől…
A kislány nem akart a nedves fűre ülni, tartott tőle, hogy átázik, sáros lesz a ruhája. Nekem, mint mániákus motorosnak, rögtön jött az isteni szikra – átöleltem, és egy kis huzavona árán sikerült magam elé ültetni a motorra. Az a póz… Persze, rögtön mindkettőnkben robbantak a hormonok, felgyorsult a szívverésünk, öleltük, csókoltuk egymást… - No, ember legyen a talpán, aki abban a pózban képes levetkőzni. A mellényem csatjai, a dzseki zipzárja, bőröv, gombok… Ráadásul a kislány is be volt öltözve, nem is kicsit. Azóta is üldözési mániám támad, ha egy-egy nehezebben oldható melltartóval találkozom. Azt hiszem, ha lenne valamiféle bajnokság, hogy ki tud a lehető legrövidebb idő alatt egy emberekből, és ruhadarabokból álló oldhatatlan gordiuszi csomót létrehozni, ott mi simán nyertünk volna.
Aztán megtörtént a csoda, létrejött a kapcsolat… Egy pillanatra talán még az angyalok kórusát is hallottam. Felindultságomban magamhoz szorítottam, suttogtam a fülébe, és előrehajoltam, hogy karcsú alakja a tankhoz simulhasson, támaszt találva, amikor éreztem, hogy a motor megmoccan. Nem picit, nagyon. Még éreztem, ahogy a kislány magához szorít, aztán, miközben félszemmel rémülten konstatáltam, hogy a motor oldaltámasza elsüllyedt a felázott erdei talajban, egy röpke pillanatig még a boldog súlytalanság állapotában lebegtünk az üde, fűszeres illatokkal telt erdei levegőben, aztán a következő pillanatban a motor felborult, és mi hatalmas loccsanással eltűntünk a dombocska alján eddig észrevétlenül rejtőző hatalmas pocsolyában. A romantikából már csak annyi maradt, hogy az általunk felvert hullámok egy ideig még a hátukon ringattak pár szál gyökerestül kiszakadt tavaszi kikericset…
Nos, millarca, ezért filózom… Szerinted, a kérdésedre a motoros szexszel kapcsolatban, mi lenne a jó válasz?
(A könyv kapható a Wild webáruházában. A könyv ára 1875 Ft.)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése