2007. október 26., péntek

Folk'n Troll Fesztivál (Dyas, Yava, The Moon And The Nightspirit, Dalriada, Kivimetsän Druidi, Korpiklaani)

Hétfő - október 22. A38-as hajó, Budapest

Fellépők: Dyas, Yava, The Moon And The Nightspirit , Dalriada, Kivimetsän Druidi és a Korpiklaani

A képekhez csak annyit, hogy most először próbáltam vaku nélkül fotózni, így olyanok lettek a képek, mintha homokozóban paníroztam volna a fénygépem, de ez van.




Dyas





A Yava magyar, török. stb. népdalokat, valamint középkori dalokat vegyít punk és hardcore elemekkel, állati jól :)



Nagyon ismerős volt a fickó, aztán rájöttem, hogy ő zenélt a szigethalmi Viking Fesztiválon.





Lámpahold világította be a dudást.





Személyes testőrségem. :) A két láncinges lovagnak köszönhetően végig az első sorból tudtam fotózni, szószerint védtek a pogózó, előrenyomuló tömegtől, ami főleg a Dalriada és a Korpiklaani alatt nem volt egyszerű mutatvány.




A The Moon And The Nightspirit egy kicsit éterikus, a pogány népmesékhez és az ősi dallamokhoz visszanyúló zenét játszik.




Kicsit Jézus-feje volt a tapanon játszó srácnak, de akkor is jól nézett ki :))

Mondom, hogy jól nézett ki :)


A The Moon and the Nightspirit után jött a kedvenc Dalriada. Laura, S. kedvence aranyosan reagált a rajongók kéréseire. Már vártam, mikor kérnek tőle még egy hangszálat is :)



Andris hergelte a tömeget, miközben én ott nyomorogtam a színpad előtt. Hiába, öreg vagyok már az első sorhoz, főleg ha eszeveszetten pogóznak körülöttem...



Egyszer tuti csinálok egy sorozatot arról, hogy Andris milyen grimaszokat tud vágni éneklés közben... :)))



Gyuri sárganarancspirosban :)



Andrásnak, a Dalriada billentyűsének szerintem nincsenek is nevetőráncai :))




Utolsó előtti brigád volt a finn Kivimetsän Druidi, engem ők szólítottak meg legkevésbé.






Az énekes/gitárosnak eredetileg csak két fekete csík volt a szeme alatt, de ahogy izzadt, az elfolyt festék érdekes mintát festett az arcára.



Ez az egyik kedvenc képem az estéről, az egyik testőröm és kedvese :)



Végére maradt a csemege, a finn Korpiklaani. Rénszarvas-agancsos, sörtartós mikrofonállvány, meg ami kell :)




A Korpiklaani hegedűse sem egy kényszeres vigyorgó :)




Jonne az éneklés mellett táncolt is. :) Ehhez hozzátartozik, hogy a Gyulán látott humppa táncot elnézve kiderült, hogy nem tartozik a világ legnehezebben előadható táncai közé :)))




Elég specifikus volt a csapat cipő viselete, volt népviseleti csizma, meg félcipő fűzős bőrnadrággal, a bőgős lazán mezítláb nyomta.



2007. október 16., kedd

A 461. Simon-Júda vásár, Párkány

A péntek esti Zuzu Petals koncert után kicsit nehezen vettem az irányt Párkány felé. A házunk előtt leraktam Quasimodót és elkövettem azt a baklövést, hogy rögtön a vásár végén (vagy elején?) belevetettem magam a hömpölygő emberáradatba. Hősiesen bírtam 50 méteren keresztül a lökdösédést, lavírozást a bámészkodó tömegben, majd az első adandó alkalommal kiszöktem a járdára. Ez alatt a hatalmas távolság alatt fel is mértem az árukínálatot, ami ki is merült a gumicukor/mézeskalács/törökméz, übergiccses mécsestartók, ronda függönyök és egyéb kínai szemét ritmikus ismétlődésében. A kézművesek részére kijelölt résznél kezdtem el ténylegesen nézelődni, idén szerencsére több árus volt, mint tavaly. Jellemző módon, amíg a bóvlis résznél lépni nem lehetett az emberektől, itt csak a néhányan bámészkodtak. Sajnos az imádott sült gesztenyémet a csak a vásár túlsó részén árulták, így csatába indultam a tömeggel. Visszafelé összefutottam egy gyerekkori ismerősömmel, akivel miután dodzsemeztünk egyet, beültünk a V2-be, így megúszva a jegesmedve támadást a sötétedő városban.


A vásár legszebb mézeskalácsa, sokat dolgozhattak rajta.


Ez a ruha nagyon tetszett, egy jófej cseh árus viselte.

Szépséges kukoricacsuhé karácsonyfadíszek

Nem vagyok egy nagy mézborrajongó (nem egy refluxbarát itóka :(), de az, amit a kezembe nyomott az árus kóstolás gyanánt, az finom volt. Viszont a csomagolása nálam ötpontos volt, főleg a sok cicisnő/mobiltelefon/hegedűtok alakú üvegek után.

Ólomkatona-gyár

Eszter(ga) - lánc

Attilák minden mennyiségben

Színtobzódás

Nehezen, de legyűrtem a vágyat, hogy kibővítsem az üveggyűjteményem (különben is a régi borkiöntőkre és szódásüvegekre vagyok ráizgulva :))

A vásár egyik legötletesebb portékája, a meggymaggal töltött, antiallergén játékok

Nagy kedvenc, a sajtbefőtt (én ennek neveztem el, amúgy sima „nakládaný hermelín“ - rakott, pácolt sajtok)

A vásár sztárjai (a visító, nyakbakasztathatós ronda plüssmajmok mellett) az északi indiánoknak öltözött dél-amerikai indiánok voltak. A legviccesebb az volt, hogy volt egy konkurens csapat is, a másiktól 50 méterre...

A helyes, trillát árusító srác. A trilla egy speckó lapocska, amit a fogai közé véve madárhangokat utánzott.

Szelídítőm szerint gusztustalan volt, szerintem groteszk ez a pálinkacsap, vagy mi... egy tuti, nagyon rossz volt a belőle kiöntött pálinka.

A végére egy ismerős a tavalyi vásárról.

2007. október 15., hétfő

Zuzu Petals lemezbemutató koncert, Fezen Klub, Székesfehérvár



A plakát



Totem, az egyik előzenekar



Partvisgitár, vagy mi :)



Az este legszexisebb mozdulata :)




A te nyelved is boroskóla-színű lett?



Úúúcceretlek! :)



Az áhitatos nézők :)




Ööö...nem tom mit akart mondani... :)



Az este legjobb szájharmonikása :)



Takker akcijóban




Ő meg énekelt Türelmizónákat meg mindent :)




Ők nem annyira áhitatosan élvezték a zenét :)



Na ez az igazi áhitat! :)



Valaki így is tudja :)







Blog Widget by LinkWithin
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...