Condors MC lövöldözős bulija, Jászboldogháza

Szeretem az állatokat, de ami rosszabb, hogy ők is engem, legalábbis kiugrálni a motorom elé tutira. Tavalyelőtt sikerült elég alacsonyan szállnom, mert nem akartam elütni egy macskát (előtte sajnos kivégeztem egy kutymutyot 110-zel, ami miatt azóta is bűntudatom van). A motort természetesen nem hagyhattam az út szélén, így az esés utáni 25 kilométeren még azért biztos, ami biztos alapon kiszaladt elém 3 kutya és kisgyerek is. Ez nem esett annyira jól megrándult (bal) kézfejjel/csuklóval, lévén igyekeztem spórolni a kuplungolással. Tavaly konkrétan egy ragadozómadár repült szembe a bukóm magasságában, miközben én 150-nel jöttem haza Csehországból. Ráhajolva a tankra megúsztam egy szárnytockossal meg egy enyhe szívrohammal, de azért mégis csak bacca meg...
Mindezek ellenére én tényleg szeretem az állatokat. Csak azért tartunk fenn egy akváriumot, mert az egykori rákmániánkból megmaradt egy darab pszichopata guppilány és egy túlsúlyos csiga. Viszont a pesti galambok... egyszerűen utálom őket. Ezek a kis szárnyas genyók vagy le akarnak fejelni, vagy belekapnak a hajamba, vagy leszarják a Quasimodot. Receptre tudnám osztani a seggberúgást azoknak, akik etetik őket...



Amikor S. szólt, hogy a Condors MC agyaggalamb-lövészetet rendez, éreztem, hogy eljött az én időm. Nem hiszem, hogy csak úgy, hobbiból tudnék lőni egy élő állatra, viszont így, szimbolikusan szivesen rendeztem volna (agyag)madárvészt. Igen volna, mert miután kiderült, hogy ez milyen nehéz móka, megelégedtem a néhány bevállalós emberke fotózásával. Viszont az ezt megelőző lövőversenyen már teljesen kiéltem magam, az összes jelenlévővel egyetemben.




A Condors MC eleve nem bízta a véletlenre, hogy a jelenlévő klubok jól érezzék magukat. Miután befutott majdnem mindenki a jászboldogházi klubházba, egy iskolabusszal elszállítmányozták a csapatot egy Jászberény melletti sportlövőpályára. Már maga a busz egy külön élmény volt, és nem csak a folyamatosan poénkodó motorosok miatt. Némi eligazítás után indulhatott a verseny a klubok csapatai között.




Külön pirospont azért a Condorsnak, mert alakíthattunk egy női csapatot is (melőzve a biker társadalom hímsoviviszta jellegét...). Ettől függetlenül a fiúk vitték a prímet.



Letudva a kötelező versenyszámokat, ott lövöldöztek minden kezük ügyébe akadó fegyverrel (szigorúan szakértői felügyelet mellett).



A verseny legjobbja természetesen a fogadott bátyám volt (ő most kivételesen nincs a képeken), csajok között meg meglepő módon én. Hiába, a „vér“ kötelez. Persze a nemek közti különbséget jól mutatja, hogy 10 lövésből neki volt 93 pontja, nekem meg csak 78, bár én most lőttem először.

Igen, azt az ágyút is megszólaltatták a tiszteletünkre (szegény dobhártyám)

Asszem eljött az ideje, hogy a motoros klubok bevezessenek egy hajlevágást tiltó szabályt...

Jaj nektek, agyagszárnyasok

Tényleg szuper volt az a busz

Némi önkezűség eredményezte a lyukmosolyt, de jól jellemezte a hangulatot.