Bugacpuszta, Pásztormúzeum

Tiszaalpárról futottunk neki a Bugacpusztának. Az egykori Eagles MC találkozójának helyszínét most a Pásztormúzeum miatt néztük ki. A pénztárnál azonban kiderült, hogy az összes lovaskocsit elcsaklizták előlünk a német turisták, motorral/kocsival meg nem közelíthető meg a lovasbemutatók, ill. a múzeum területe.



Ekkor kezdtek gyülekezni a vészfelhők a fejem felett. Ugyanis a csajok kitalálták, hogy vágjunk neki gyalog az oda-vissza kb. 3 km-es távnak! Én, aki csak néhányszáz méteres gyaloglásra vagyok kalibrálva? Más látnivalót miattam néztünk meg, hát most mertem én ellenkezni?



Eredeti tervben szerepeltek a Richard (Wild magazin, 164.) által bemutatott fülöpházai homokdűnék is, de a bokáig érő homokban, gazban baktatva már nem éreztem úgy, hogy nekünk azokat ma mindenáron látnunk kell…



Szegény R. a túra előtt már előre örült, hogy majd látunk pásztorkutyákat, és majd milyen jól megsimogatja őket. Láttunk is! Egyet felfestve a Kutyakaparó csárda falára, kettőt meg kitömve a Pásztormúzeumban.



A 35 fokos hőség egyszerűen gyilkos volt. Éppen elkezdtünk barátkozni a lovasbemutatót tartó csikósokkal, amikor megláttam egy füvet locsoló berendezést, így egyből nekik szegeztem a kérdést: Alá állhatok? Egy megdöbbent „Persze” után a sokat próbált pusztai srácok elhűlve nézték, ahogy egy félőrült motoros lány boldogan sikongatva ugrál a vízpermet alatt.





Az ő bíztatásukra mentünk oda a 25-30 szabadon legelő lóhoz is.



Persze, mindannyian láttunk már lovat. De ennyit, egyszerre, és ilyen közelről, ráadásul mindenfajta korlátozás nélkül nem kicsit volt szívdobogtató érzés!



Jé, lány vagyok!

A lovakhoz úgy szólt a használati útmutatás, hogy amelyik odajön, azt nyugodtan megsimogathatjuk. Mondanom sem kell, hogy a lovakat a legelészés százszor jobban érdekelte, mint mi, így odaléptem az egyikhez. A kishülye azt hitte, hogy kaja van nálam, így egyre jobban nyomult. A végén már úgy toltam el szószerint a buksiját. (fotó: R.)

A csajok csak verettek vissza a parkolóba, de én felfrissülve a locsolózuhanytól, még neki álltam vadvirágokat fotózni.

Ezek után ideje volt megnézni a Vaslovak (Iron Horses MC) buliját is. A felénk motorozó C. párja bevárt bennünket Szabadszálláson a Zöld Ász étteremben. Tetemes kajapusztítás után már csak néhány kilométer választott el bennünket a szalkszentmártoni találkozó kapujától.