Néhány éve volt egy olyan nyár, amikor szinte csak esőben motoroztam, idén csupán Fortuna hatalmas kegye miatt lehet, hogy az ég csak azután sírja el magát, miután már elértem az úti célomat.
Valakinek persze ez sem elég, és az elromlott motorja okán meríti bele szívószálát az élet keserű poharába.
Ennek ellenére bíztam a jó hangulatú buliban, pedig az időjósok szerint az Iron Horses MC nyári találkozóját is fenyegette az ázós tendencia.
Aki csak tehette, csütörtökön és pénteken az alföldi hőség elől a szalki bányatóba menekült, és csak az esti koncertek tudtak méltón konkurálni az önfeledt dagonyázásnak.
Mit rá vannak izgulva erre a zümmögő filctollra - Tattoo & Piercing Érd
A szép tetoválásaik mellett gyönyörű ékszereik is vannak. Ismerek is egy millarca nevű ezüstmániás csajt, aki olthatatlan szerelemre gyulladt az egyik láncuk iránt, amivel hamarosan nem csak plátói lesz... Édesanyám persze már a legutóbb végigmért, majd nevetve közölte: Kislányom, téged már lassan érdemes leütni...
A buli első napján a Blues Company, másnapján a Cool Head Clan, az Ismerős Arcok és a Zöld Kereszt koncertje csalta a színpad elé a motoros népet, majd Waszlavik László vette birtokba a sörsátorban található kisszínpadot.
Az aznapi übergyaloglós túra korán a hálózsákomba terelt, így szerencsére azt már nem hallottam, amikor néhány karaoke-harcos hamisan énekelt magyar nótákkal kergette a kétségbeesés szélére a jelenlevőket.
A szombati nap is jól indult. A felkészült motoros lányok (túra alatt vásárolt) cukordinnyét és házi csokis kekszet reggeliztek, irigy pillantások kereszttüzében.
Napközben Gyula, a műsorvezető, a vezeték nélküli mikrofon lehetőségeit kihasználva, rögtönzött interjúival pillanatok alatt emelte a celebek sorába azon óvatlan motorosokat, akik nem bujdostak el időben előle. Kárpótlásul viszont fizette annak a sörét, aki elsőként győzte le őt a lövészversenyen! (Potyasört sörivó-versenyen is lehetett zsákmányolni.)
Aztán megérkezett a beígért zuhé, de csak miután lezajlott a felvonulás és Erdei Balázs stunt-bemutatója. Lehet, hogy én már egy beöregedett, komótos bikernyanya vagyok, de a műsorát féltéssel vegyített elismeréssel nézve csak ezt suttogtam magam elé: Ez őrült!
A hol jobban, hol kevésbé szemerkélő eső nem akadályozta a koncertsorozat folytatását. Az Oldhillers nevű rockfiókák rugaszkodtak el elsőként a színpadfészek széléről, és nagyon úgy tűnik, rájuk nem hat a tehetségtelenség gravitációja.
A Bőrgyári Capriccio igényes aláfestő zenét nyújtott az esőben való tánchoz. Az utánuk következő zenekarok (New Generation, Kalapács, AB/CD, Nemcsak Berry, Random) is szinte fürödtek a minőségi hangosítás által biztosított hanghullámokban, ami nem csak nekik esett jól, de a hallgatóságnak is!
Ugyanezt érezhette az a sok-sok külföldi motoros is, aki erre a hétvégére a szalkszentmártoni Körtó-szigetet célozta be magának.
A szinte hazajáró felvidéki, erdélyi és vajdasági klubokon kívül újra itt buliztak a lengyel és a belga Firebirds MC-k, a külföldi Iron Horses chapterek, valamint egy német és egy svéd klub tagjai is.
Még a buli előtt mondta egy barátnőm, hogy Szalkszentmártonban van valami a levegőben, amitől mindig jó a hangulat. És ez most is így volt. Még a szétázott, sáros sátrak, ruhák és motoros csizmák ellenére is!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése