Desperado MC, Attila Emlékparty, Tata

A múltkori bejegyzésémből már kiderült, hogy nagyon rákattantunk a pálinka-témára. Őszintén szólva, én csak a bogyós verziót iszom meg (a mézessel néhány éve összevesztem), azt is csak módjával a gyomrom miatt, viszont maga a gyártása nagyon izgat. Egyszer poén szinten felmerült, hogy mivel a motoros lányok szeretik a gumimacit, milyen kár, hogy nincs gumimaci-pálinka. R. a legnagyobb guminyanyi-őrült, ezért úgy döntöttem, hogy a tatai Desperado-buli meglepem...

Egy kis üveget telepakoltam színes gumimacikkal, és felöntöttem édesapám barackpálinkájával. Én hülye sajnos nem fotóztam le eredeti állapotában, mert mire felértünk Tatára, elolvadt a legtöbb medve. Így az eredeti látvány eltűnt, viszont a pálinkának gumimaci-utóíze lett! A legfontosabb persze az volt, hogy R-nak sikerült egy kis örömet okoznom...