It's Not A Motorcycle Baby, It's A Chopper!

Most a szokásos motorozós klip helyett egy motorozós filmjelenetet kaptok, amelyből mindenki megtanulhatta, hogy a chopper több, mint egy motorbicikli...

Szikince fesztivál, Zalaba

Azon gondolkodtam, hogy majd írok Nektek a fesztiválról, a Szikince-patak (ami Kisgyarmaton csak Szince) völgyéről, Kéméndről, Páldról, Kisgyarmatról, Zalabáról, vízimalmokról, kedvenc motorozós utamról, szülőfalumról, mesemondókról, bábokról, kurtaszoknyás viseletről, a Sebő együttes megzenésített verseiről és a Hollóének Hungarica középkori zenés őrületéről, de inkább itt van egy vers a Szikincéről.

BÁNYAI KORNÉL: SZIKINCE

Csöngõ víz, mely napos síkra lejt
sötét erdõk alól,
lágy lépteid neszét, tündéri táncod s szívem
pengését együtt hallgatom.

Minthogyha vékony érben maga a kék ég
csurogna elõttem illatos
kortyot kínálva s megannyi csillagként tündökölnek
a sziklát csókoló habok.

Erdõk hüsét hordozva, fák virágok érintéseit,
lombok alá bújt rejtegetõ
meggyûlt vizedben halak derengenek, barna rákok
s torz állatként remeg a kõ.

Három világot egyesít futásod,
síkságok, dombok és hegyek
bámulják bokáid villanását, hol mindenütt,
mosolygó béke, szeretet,

gyermekkorom ezüst csengése vesz körül,
habok dúdolása, nyugtató zenék
ringatnak s úgy érzem a vizek s erdõk szagát
mint apáim lehelletét.

A tengerektõl maroknyi érig értem,
vad csattogás helyett szelíd
csöngéssel kisérjenek halálba Szikince
szellõnél lágyabb lépteid.

(Nyugat, 1932)

Forrás: itt.

Szobrok Búcson

Miközben kerestem Emeséék házát Búcs falván, az egyik téren kiszúrtam 3 oszlopot, és rajtuk a magyar koronát, Szent István mellszobrát és a turult. A lónézés után nem kellett kétszer mondanom Emesének, hogy nézzük meg őket közelebbről is.









A helyi hagyomány szerint itt volt Bulcsú vezér szállásterülete, ezért tőle származtatják a település nevét is. Ennek emlékére készítették el Nagy János szobrásszal a vezér lovasszobrát, amelybe én egyből beleszerelmesedtem (mégha a ronda polgármesteri hivatal miatt nem lehet normálisan fotózni).

Lovak Búcson

A Szikince fesztivál előtt elugrottam Emeséért Búcsra (Búč, Felvidék). Ha már ott voltam, megnéztük a lovaikat is, bár az időjárás nem nagyon támogatta a dolgot gyönyörű napsütéssel. A 6 shagyájukból 5 most a búcsi szövetkezet furiosoival nyaral, így egyszerre simogattam és fotóztam 2 magyar lófajtát is.



Először a két lófiút néztük meg, akik annyira kíváncsiak voltak ránk, hogy amíg a karámukban voltunk, el sem mozdultak tőlünk.



Természetesen szerelmük elsőfokú tárgya Emese volt, de én is kaptam egy puszit a vállamra. Asszem megérezték, hogy bejönnek nekem a szürke négylábú csávók...





Egy szinkron-pisilés a tiszteletemre



A másik karámban a shagya-arab és a mezőhegyesi félvér (furioso-north star) kancák legeltek.



Amennyire érdeklődtek utánunk a csődörök, annyira fütyültek ránk a kancák, legalábbis Emeséék lovai. Bezzeg a szövetkezet furiosoi! Ha valaki távolról nézett bennünket, akkor jókat röhöghetett azon, ahogy két 160 centis csaj magyarázta a nagyra nőtt állatoknak, hogy "menjééé máár arréébb!".



Cserébe Emesétől megtudtam, hogy legalább a lovaknál helyén van a világ, hiszen vezérkanca a góré! :)



Sajnos a két fiatalabb shagya-kancát elriasztotta az egyik furioso, úgyhogy csak lófuttában láttuk őket.



De jön még shagyára Nikon... :)

Motoros divat

VÉGRE! Végre egy olyan motorosokat ábrázoló divatfotó-sorozat, amely nem egyszálbélű, girnya, jól nyírt, ösztrogén-túltengésben szenvedő nyálgépek pózolnak! A Vogue Hommes International mostani számában szerepel a francia Patrick Petitjean, aki a szőrös arcával, hosszú hajával és szúrós tekintetével abszolút elhiteti velem, hogy ő az igazi magányos biker, aki a poros mellékutakon motorozva csak megállt egy cigarettára, és felszedett egy félmeztelen csajt (akit a magyar Mihalik Enikő alakít). A stylistként megjelölt Emanuelle Alt biztosan nem keveset görcsölt, amíg a divatcuccokból és a sok műkoszból motoros szerelést varázsolt, de az eredmény tökéletes. Mario Sorrenti fotóst meg simán utálom, de csak mert állati irigy vagyok ezekre a fotókra.

Pont néhány napja egyeztünk meg abban a csajokkal, hogy Michael Madsent nem rúgnánk ki az ágyunkból, hát asszem én ez a Petitjean-t sem! Szerencsére nekem otthon van egy szőrös arcú, hosszú hajú és (néha) szúrós tekintetű motorosom, csak ő nem véletlenül nem ment modellnek: utálja, ha fotózzák.

Fotók: innen.

Ride to Hell

Bevallom őszintén, a videojátékokhoz nulla affinitásom van, és gyárilag pszichomókushoz küldeném az összes őrültet, aki néhány gombot mániákusan nyomkodva éli le élete nagy részét. Néhány éve bepróbálkoztam én is a Cézár III. elnevezésű stratégia játékkal, de amikor egy éjszakát töltöttem azzal, hogy újra és újra felépítsek egy folyton leégő római kori kikötőt, akkor mondtam azt, hogy „Na jól van, menjetek el a búsba!”.
Most viszont az év végére ígérik egy olyan játék megjelenését, amire én is kíváncsi vagyok. A játék címe Ride to Hell, és nem titkolt célja a Tarantino produceri felügyelete mellett készített Hell Ride című film számítógépes világba való applikálása.
A játék közege a nyugati part biker kultúrája, az „üvöltő” 1960-as évek utolsó évei, a játék promotálói szerint a „Sex, Drugs and Rock 'N Roll” kora, ami szerintem ez nem az az időszak, de mindegy…
A történet sajnos fantáziátlanul sematikus, egy Charlie nevű figura kalandjait követi, aki miután visszatért Vietnamból, nehezen tud visszailleszkedni a társadalomba. Egy Devils Hand nevű motoros bandában talál otthonra, amely tagjaként újra és újra meg kell küzdenie az életéért, a banda élére kell állni, új tagokat toboroznia és folyamatosan erősítenie csapatot.
Bevetik a hangulatkeltés összes eszközét, szól a rock zene (kb. 300-féle dal!), a játékos maga gondoskodik a motorjáról, sokat motorozik, számos verekedésbe, csajozásba, kőkemény italozásokba bonyolódik, és szembekerül a hippie „ellenkultúrával” is.
Számomra azért érdekes ez játék, mert minden nem motoros és motoros kipróbálhatja magát egy motoros klub tagjaként, és beleélheti magát az 1960-as évek motoros világába. Bár én több szempontból vagyok teljesen alkalmatlan arra, hogy akár a mai motoros klubok tagja legyek (túlságosan szabad- és barátságelvű, és főleg nőnemű vagyok), baromira érdekel, hogy hogyan ültették át a játékba azokat a mechanizmusokat, melyek egy motoros klubon belül működnek. Ezt a kíváncsiságot csak az a mellékinformáció lohasztja le egy kicsit, hogy az alaptörténetet Hunter S. Thompson: Hell’s Angels – Vad rege az Angyalokról című nagysikerű, de annál hiteltelenebb könyvéből szerválták.



A játék fő pozitívuma, hogy a legfontosabb motívum végig a motor, hiszen a játékosnak kell összeszerelnie az utolsó csavarig, és minél jobban néz ki, annál jobban növeli az elismertségét is a bandán belül. Bár szándékosan nem használnak márkanevet, egyértelmű, hogy egy Harley-Davidson az alapgép, melyet aztán a saját ízlésünk alapján alakíthatunk, tunningolhatunk a kor szelleme szerint. Az előzeteseket nézegetve azért felvontam a szemöldököm, amikor egy alsóhangon is 350 kg-os motorral lazán egykerekeznek, és a betonútról letérve is olyan manővereket végeznek ki vele, ami egy krosszmotornak is nehezére esne… Oké-oké, tudom, hogy ez egy számítógépes játék. Pont ezért már nem is akadok fenn olyanon, hogy amikor valakire rávernek háromszor egy baseballütővel, továbbra is úgy áll ott, mint akit csak arcon simogattak volna.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy végre meg fog jelenni egy a biker kultúrával foglalkozó játék és én ezzel játszani akarok!
Megyek is írni Jézuskának…

Csizmát nekem!

Hosszas merengés után úgy döntöttem, hogy kell nekem ez a gumiveszkó. Több minden is indokolja:
1. westerncsizma-formája van,
2. rózsák és halálfejek vannak rajta,
3. tök jól tudnám használni Bélán, amikor esik az eső, és én nem tudok felmenni a kertünk asszem 100 méterre lévő végébe, hogy felhívhassam a mobilomon az én mély, szexis orgánumú Szelídítőmet (csak ott van térerőm).

Na jó, igazság szerint egy ilyen hímzett lábfejű 37-es Sendra csizmát szeretnék a másik, nem hímzett lábfejű 37-es Sendrám mellé, de az árából most a Márit kell kistafírungoznom, mert mezítláb tudok motorozni, viszont motor nélkül kevésbé… Ami a gumilábbeliket illeti, kergetek kósza álmokat motorgumi-cseréről is… Lehet, hogy hülyeség, de meggyőződésem, hogy a Dunlop kemény, mint a fejem, és elég nagy bűnrészessége van abban, hogy a jobb térdemen jóformán már csak szimbolikus bőrréteg van. Ja, ebben a hülye agyamnak is, mert nem vettem fel a térdvédőmet, de még is csak jobb az előbbit hibáztatni, tiltakozni biztosan nem fog.

A motorosokkal kapcsolatos előítéletekről hosszú-hosszú listát lehetne vezetni. Még a mai napig el tudok képedni azon, hogy a kívülállókban milyen kép él rólunk, néha milyen teljesen hihetetlen dolgokat kötnek hozzánk. A másik véglet, amikor a vágyaikat vetítik ránk, amelyek a csillagok megfelelő állása mellett persze működnek is, de mint tudjuk, ez ritkán jön össze. Az egyik ilyen prekoncepcióval ma szembesített az egyik (nem motoros) kollégám, aki szerint minden motoros szeretkezett legalább egyszer a motorján.
Nem mintha én nem a motoron szeretkezős emberek közé tartoznék, de egy kicsit elcsodálkoztam. Ez ennyire egyértelmű lenne? Ilyen esetekben igyekszem nem magamból kiindulni, hiszen jócskán hosszú azon hülyeségeim listája, amit kivégeztem és más embereknek eszébe sem jutna… :)
Ismerek néhányszáz motorost, de sosem jutott eszembe nekik szegezni ezt a kérdést, de most bepótolom. Íme, a blog baloldali sávjában lehet szavazni, már ha van kedvetek! :)

Képforrás: itt.

Magyarok Országos Gyűlése 2009, Bösztörpuszta

Az augusztusi hosszú hétvége igazi jövős-menős volt, de így utólag visszagondolva, majdnem belefért minden, ami fontos nekem: barátság, magyarság, hazaszeretet és a legfontosabb: a család. Egyedül a motorozás maradt ki, de minden nem jöhet össze.
Csütörtökön ugyebár részt vettünk a Geronimo MC születésnapi buliján, pénteken elmentünk Bösztörpusztára Miráékkal a Magyarok Országos Gyűlésére, szombaton a családommal és Emesével a Szikince-fesztivált céloztuk be, vasárnap meg az öcsémmel kilomtalanítottuk a "gyerekszobánk".
A Magyarok Országos Gyűlése tulajdonképpen a Kurultajt helyettesítő rendezvény, amely olyan jól sikerült, hogy napi 180 000 ember látogatott el idén a pusztába! Beszámolót idén is a párom írta meg, amelyet a Wild magazin 167. számában olvashattok majd el.

A tavalyi Kurultaj képei: itt.