Azon gondolkodtam, hogy majd írok Nektek a fesztiválról, a Szikince-patak (ami Kisgyarmaton csak Szince) völgyéről, Kéméndről, Páldról, Kisgyarmatról, Zalabáról, vízimalmokról, kedvenc motorozós utamról, szülőfalumról, mesemondókról, bábokról, kurtaszoknyás viseletről, a Sebő együttes megzenésített verseiről és a Hollóének Hungarica középkori zenés őrületéről, de inkább itt van egy vers a Szikincéről.
BÁNYAI KORNÉL: SZIKINCE
Csöngõ víz, mely napos síkra lejt
sötét erdõk alól,
lágy lépteid neszét, tündéri táncod s szívem
pengését együtt hallgatom.
Minthogyha vékony érben maga a kék ég
csurogna elõttem illatos
kortyot kínálva s megannyi csillagként tündökölnek
a sziklát csókoló habok.
Erdõk hüsét hordozva, fák virágok érintéseit,
lombok alá bújt rejtegetõ
meggyûlt vizedben halak derengenek, barna rákok
s torz állatként remeg a kõ.
Három világot egyesít futásod,
síkságok, dombok és hegyek
bámulják bokáid villanását, hol mindenütt,
mosolygó béke, szeretet,
gyermekkorom ezüst csengése vesz körül,
habok dúdolása, nyugtató zenék
ringatnak s úgy érzem a vizek s erdõk szagát
mint apáim lehelletét.
A tengerektõl maroknyi érig értem,
vad csattogás helyett szelíd
csöngéssel kisérjenek halálba Szikince
szellõnél lágyabb lépteid.
(Nyugat, 1932)
Forrás: itt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése