Nyitra környéki kastélyok

Még ősszel ígértem meg Nórinak és Emesének, hogy eljöhetnek velem kastélyozni. Legutóbb a felvidéki Nyitrakoroson volt dolgom, így itt volt az óriási lehetőség arra, hogy rájöjjenek, hogy ez nem is olyan szórakoztató annak, akit nem érdekel annyira, mint engem. Autóztunk vagy 500 km-t, megnéztünk 7 kastélyt, valamit azonban nem jól csináltam, mert búcsúzóul azt kérdezték a csajok, hogy mikor megyünk legközelebb... :)



Elsőre Lakács (Lukáčovce) község várkastélyát cserkésztük be. Az eredetileg késő gótikus kúriát a Lakácsy család építette át a XV. század végén. 1496-ban az épületet és a birtokot Lakácsy Boldizsár adományozta Sankovszky Antal nyitrai püspöknek. 1571-ben az általános törökpara hevében átalakították az épületet négy védőtornyú török elleni erődre, amely 1620 táján a szlávnicai Sándor család birtokába került, akik 1733-ban eladták a nyitrai érseknek.





1948-ig az egyház tulajdona, majd az államé. 1989-ig traktorállomás, hiszen a traktorúrlányoknak és traktorúrfiúknak méltó szállás dukál. Ezután visszakapta az érsekség, amely gyorsan el is adta a községnek, nehogy költenie kelljen rá...




A kálmánfalvai (Kamanová) kastélyt Tocsek János építette 1847-ban historizáló stílusban, aki 1889-ben tovább is adta báró Steiger Albertnek.





Mielőtt a dolgozó nép kérges (és nem túl gondos) kezei közé került volna 1948-ban, Weisz Alfréd, az utolsó bérlő, összeszedte cókmókját, és lelépett Izraelbe. 2005 óta újra magánkézben van, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy a termeiben amatőr grafittiket és emberi ürüléket találjunk...




Nyitrakorosra (Krušovce) Nagytapolcsány (Topoľčany) kikerülésével mentünk, így útba akadt Bossány két kastélya is. A kisebb kastélyt Bossányi gróf építette barokk stílusban 1776-ban, amely később kapott egy klasszicista sminket. Az utóbbi időben kastélyszállóként működött, de most ezerrel árulják.




A mai reneszánsz kastély területén már a XIV. században állt egy erődítmény, melyet 1550-ben kibővítettek reneszánsz stílusban, szintén a törökök elleni védelem céljából. 1776-ban ez a kastély sem úszta meg a barokk újradizájnolást, ami csak arra volt jó, hogy újra melót adjanak a mesterembereknek a XIX. században, amikor is visszaalakították reneszánsz stílusra, ha már egyszer dúlt a historizmus-mánia. Most tele volt munkásokkal, amely remélhetőleg azt jelenti, hogy végre felújítják.








Fő úticélunk a nyitrakorosi (Krušovce) kastély volt. Jelenleg iskola és óvoda működik az egykori templomos szerzetesrendi kolostorban, így csak (macerásan megszerzett) engedéllyel mehettünk be. Ma már nem igazán tudni, hogy ki volt az, aki kastéllyá alakítta, de az biztos, hogy a XVIII. században a Berényi család pénzelte a kései barokk vizuális tunningot. Ezek a Berényiek azonban csúnya, rossz gyerekek voltak, mivel folyton a császárral játszottak. Ezért II. Rákóczi Ferenc bácsi jól meg is haragudott rájuk, és 1705-ben elvette a játékaikat. Aztán fordult a kocka, Feró bát állították be a sarokba, így 1711-ben visszakapták birtokaikat.

1901-ben báró Forster Gyula (aki a Műemlékek Országos Bizottságának elnökeként nagy része volt sok magyarországi műemlék helyreállításában és megmentésében) megvásárolta az itteni birtokot. 1904-ben a kastély leégett, ezért Forster 1906-ban az épületet felújítatta és neoreneszánsz stílusban átalakítatta. 1936-tól a birtokot fokozatosan felvásárolta az Ager Rt., ami csak azért érdekes, mert a társaság jogásza az a dr. Gustáv Husák volt, aki 1975-ben Csehszlovákia államelnöke lett.






A tavarnoki (Tovarníky) kastélyt Forgács Ferenc építette 1600 és 1610 között. Ezen a birtokon is marakodtak a kurucok és a labancok, így került a már említett Berényi család tulajdonába. Később gr. Traun de Abendsberg vette meg, aki tovább adta az Erdődy-családnak. Erdődy Erzsébettől örökölte meg gr. Colloredo Mels, akitől báró Stummer Ágoston vásárolta meg 1868-ban. Az eredetileg reneszánsz stílusú, négyszárnyú épületet szintén a Berényiék alakították át barokk stílusúvá (lásd. nyitrakorosi kastély), ráadásul leromboltatták az egyik szárnyát.



Maga a kastély azon szerencsések közé tartozik, melyet a komunizmus alatt nem hagytak tönkremenni, és annak ellenére, hogy kirablói még fel is gyújtották, brutális pénzekért újították fel. Sajnos a mai napig üres ez a hatalmas épület.



Búcsúzóul még meglestük a szolcsányi (Solčany) kastélyt is, de addigra olyan sötét lett, hogy nem tudtam értékelhető képet lőni róla. Ehelyett kénytelen voltam a sofőrködő Bigyó orra előtt nyúlkálva lefotózni a mozgó autóból a holdat...

K-nak

Néha úgy érzem, hogy motorozás közben a becipzározatlan dzsekizsebből ugyanúgy hullanak ki a fájó, dühítő, keserű érzések, mint a telefonom, a napszemüvegem és a kulcsom, csak aztán hazaérve ott várnak röhögve a garázsajtónak támaszkodva...

Magyar Kastélylexikon 10. Békés megye kastélyai és kúriái

Mindig is szerettem volna tudni, hogy milyen érzés lehet az, amikor megjelenik a munkám könyv formájában. Van valami misztikuma a nyomtatásnak, talán a fizikai valóság, a papír érintése, illata, az örökkévalóság illúziója. Körülbelül 3 éve rendszeresen jelennek meg a fotóim a Born To Be Wild motoros magazinban, meg egy-egy alkalommal más újságokban (Nők Lapja, Blikk Nők, Népszabadság utazási rovata, Hídlap, Rockinform, Metal Hammer, Metropol, Várak, kastélyok, templomok + egy csomó elektronikus újság), de a mai napig alig várom, hogy láthassam a kinyomtatott oldalakat. Ennek ellenére nem tűnt el számomra a könyv varázsa, hiszen valahogy szentsége van az összefűzött, bekötött papírlapoknak.
Aztán nem sokkal a 30. születésnapom előtt megjelent néhány képem a Magyar Kastélylexikon 10., Békés megyei kastélyokat és kúriákat bemutató kötetében. Végül a címlapra is az én képem került, és bár tudom, hogy e szakkönyv szempontjából ez csak egy pici dolog, nekem ez tette fel az elmúlt 30 évemre a koronát.

On the road

Anno megígértem, hogy miután megjelenik nyomtatásban, megmutatom itt is ezt a képet. Szóval ilyet tudok fotózni menetközben, miközben félkézzel vezetek egy kanyargós, nem túl jó minőségű úton. Kicsit giccses lett, de adta magát a kép...
Sajnos nem tudom pici szomorúság nélkül nézni, mivel már tudom: idén elmaradnak a csajokkal való túrák. Ők valószínüleg kicsit másképpen látják a dolgot, de ez érthető is: Cecának lett egy olyan gyönyörű 4 hónapos kislánya, aki már most utálja a rózsaszín kezeslábasát, Rita meg hamarosan megszül egy olyan kiskrapekot, aki az összes ultrahang-felvételen mosolyog! :)

Michael Lichter

A mostani Wild magazinban is szerepel néhány érdekes motor, viszont az egyiket Michael Lichter fotózta. Ez csak azért érdekes, mert ő Amerika elsőszámú "motoros fotósa". Amellett hogy 1979 óta az Easyriders magazinnak dolgozik, rendszeresen készít képeket a Harley-Davidson cégnek és az összes ismert motorépítőnek. Indian Larry, Arlen Ness, Billy Lane motoros albumai is az ő nevéhez fűződnek. A profin fotózott motorokon kívül én magáról a motorozásról készített képeiért is szeretem.
Pont nemrégiben kérdezte valaki, hogy miért van olyan kevés képem arról, hogy motorozunk, de erre egyszerű a válasz: nem szeretek (vagy tudok?) vezetés közben fotózni. Nálunk elég kevés a hosszú, egyenes út, kanyarvadászat közben, többnyire folyamatos szembeforgalom mellett szerintem meg veszélyes nem a kormányra koncentrálni. Megoldás erre a hátsó ülés vagy az autó, de egyrészt utálok hátul ülni a motoron, a kocsinkat meg nagyon ritka kivétellel én vezetem. Persze mindkét módszert kipróbáltam, minimális sikerrel: a tavalyi City Run-on olyan spontán jött a felkérés, hogy mire észbe kaptam, már Cs. mögött ültem szoknyában és magassarkúban (ezt azóta sem hevertem ki lelkileg). Autóból a szalkszentmártoni Iron Horses bulira menet próbálkoztam, de az szinte említésre sem érdemes...


Via: Michael Lichter Photography.

Idén tavasszal ez az utolsó havas képem. Úgy döntöttem, hogy nem veszek többet tudomást se hóról, se hidegről. Jön a tavasz, mert úgy döntöttem.

Egyébként ilyen nyoma lesz az új hátsó gumimnak is...

Téli bukósisak, vagy mi

Örököltem egy szőrmekucsmát. Most akkor húzzam a bukósisakomra, hogy ne fázzak ebben a rohadt hidegben motoron? Szeretném már a garázsunkban tudni Márit... :(





Via: here. (Karl Lagerfeld tervezte Ruby bukósisakok)

Janis Joplin motoron

Éppen beraktam a Janis Joplin CD-met a számítógépbe, amikor bevillant Janis egyik legismertebb fotója, amit az 1973-ban kiadott Greatest Hits albuma tett híressé. A képen egy motoron pózol, és a dolog érdekessége, hogy egy spontán módon készült fotóból lett a lemezborító. Clark J. Pierson 1970 júniusában, a Columbus parkban készítette a fotót, amikor is az énekesnő zenész barátaival a füvön ejtőzött, és poénból ráült az egyik közelben parkoló motorra.

Via: wikipedia.

K. J. születésnapi bulija, Vadvirág Táncház

Születésnapot ünnepelni jó. Nagyon sok baráttal ünnepelni még jobb. Ezzel tisztában van Józsi is, aki e téren valóságos hagyományt teremtett az elmúlt évek során. Idén februárban a zuglói Vadvirág Táncházba hívott össze majdnem száz motorost, hogy igazolja a szórakozóhely mottóját: „Az úri közönség táncol”. Az emlékezetes táblafelirat eredeti helyszíne egyébként a Rejtő Jenő Az elveszett cirkáló című regényében szereplő "Négy Döglött Patkányhoz" címzett étterem és kávéház. Szerencsére ebben a nemrég nyílt rockkocsmában elhullott rágcsálókat nem láttam, de azért kiszúrtam egy régebben koporsókészítőként működő barátot.

A tánczenéről a Nemcsak Berry gondoskodott, bár Papp Tibi tánca hagy némi kívánnivalót maga után (őt nem a géppuska-lába miatt szeretjük). Ez szerencsére nem mondható el az ünnepelt két barátnőjéről, akik fergeteges hastánc-bemutatóval koronázták meg az estét.

Nem véletlen, hogy Józsi - lassan legendaszámba menő - bulijai hírére még olyan motoros urak is a táncra perdültek itt, akik már régen maguk mögött hagyták a biker társadalom táncterét.

Elnézést kérek mindenkitől, ma reggel a hó biztosan csak azért kezdett el újra esni, mert a hétvégén már haza akartam hozni Márit, a motoromat a szerelőtől...

From: http://blog.modernmechanix.com/

Mai netes kincs: retro bőrdzseki

Német pilótadzseki az Ebay-en, Robert Meyer gyártotta Hamburgban. Hát nem szép?

Via: Ebay

Boldogkő vára

Na jó, nem hiába vártatok egy váras postra. Még novemberben jártunk a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Boldogkőváralján, de én csak most jutottam oda, hogy feldolgozzam ezeket a képeket.
Maga a vár már messziről látható, és a község felett emelkedő andezittufa hegy tetején magasodik. Mivel az építmény története a fennmaradt oklevelek szerint is nehezen követhető, ezért nem is megyek bele. Az bizonyos, hogy a tatárjárás után épült, és mint erődítmény a kassai utat és a Hernád völgyét védte.




A néphagyomány egy Bodó nevű aszalómestertől származtatja, aki IV. Bélát menekítette meg az üldöző tatárok elől.



Csóri vár kézről kézre járt, több nemesi család is birtokolta hosszabb-rövidebb ideig. Mint a legtöbb magyarországi vár esetében, Boldogkő végzete is a labancok képében jelent meg, akik az 1700-as évek elején felrobbantották. Szerencsére vagy nem használtak elég robbanó cuccot, vagy nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az épület porig rombolásának, mindenesetre elég jól megúszta.



Az esztergomi főkáptalantól 1715-ben a lőcsei jezsuiták kapták meg, akik tovább is passzolták 1753-ban péchújfalusi Péchy Gábor királyi tanácsosnak. A megrongálódott vár felújították és neogótikus stílusban alakították át. Ennek mindenki örült, csak a későtt ásatásokat végző régészek nem, mivel emiatt több helyen már nem állapítható meg az eredeti középkori ajtó - és ablaknyílások helye.





A helyreállítás, állagmegóvás után az egykori palotarészben turistaszállót alakítottak ki. A 90-es évek elején a turistaszálló megszűnt, a helyére hadtörténeti kiállítás és ólomkatona kiállítás került.









Muhi csata ábrázolása több, mint ezer iciripiciri ólom harcossal (egy nyolc négyzetméteres terepasztalon!)










Boldogkőváralja központjában található az 1786-ban épült barokk stílusú Péchy-Zichy kastély. Péchy Gábor építtette, miután megvette a várat és a hozzá tartozó uradalmat a lőcsei jezsuitáktól. A Zichy család tulajdonába házasság révén került a birtok. Ma a kastélyban Egészségügyi gyermekotthon működik.