2009. január 13., kedd

K-nak


…az ember lánya néha olyan, mint Caravaggio Szent Tamása, aki nem hiszi el Jézus sebét, ezért belenyúl, csak ez a lány a saját sebébe nyúlkál, és miközben könnyekkel a szeme sarkában üvölt a fájdalomtól, addig lázas izgalommal keresi tétova ujjakkal a gyulladt hús forró és nedves érintését, rá is karmolva lüktető erekre, csontig vájva körmeit… pedig csak a kinyújtott ujjait kell kihúzni a vágásból és hagyni, hogy kivérezzen, majd a beletörődés útifüve behegessze a sebet…


...én már csak tudom...
kép: Caravaggio

Nincsenek megjegyzések:

Blog Widget by LinkWithin
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...