Tegnap útban Párkány felé találkoztam Fehércápával, hogy másfél év után visszaadjam azt a térdvédőjét, amit csak azért vett meg, hogy nekem kölcsönadhassa...
(Anno csak azért hívtam fel, hogy nincs-e neki kölcsönbe, mert a fejembe vettem, hogy miután csontig koptattam a térdem egy félhülye macska miatt, aki úgy gondolta, hogy van esélye egy 230 kilós motorral szemben (volt, nekem nem annyira), két hónap sántikálás/csuklódajkálás után egyből nekifutok egy vezetéstechnikai tréningnek. Cápa meg úgy gondolta, hogy félti a térdemet, ezért a tréningre már egy kékmotoros Darth Vader ment bazi nagy mellekkel.)
Gondolatban már előre kiosztottam magamnak egy lecseszés/fenékrúgás kombót, ehelyett kaptam széles vigyort, két puszit meg egy tábla fehércsokit. Mert tudja, hogy szeretem a fehércsokit...
2009. január 11., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Jó tudni, hogy szereted a fehércsokit! :)
Jó, hogy most már mások is tudják... :D
Megjegyzés küldése