Egy hónapos kényszerszünet után múlt héten meggyógyult a kékmotor. Annyira megörültem neki, hogy miután hajnali 5 órai kelés után kibumliztam érte Érdre, gyorsan bele is nyomtam aznap és másnap 250 km-t csak a dolgaim után rohangálva. Ez persze nem egy hatalmas táv, de az én szememben a Budapesten 35 fokban való motorozás az ember- és motorkínzással egyenértékű, így csak akkor jövök be munkába motorral, ha onnan megyek is tovább kifelé a városból.
De meggyógyult a kékmotor, és ez nagyon vigyorogtató érzés!
Ráadásul szerdán 50 km-t lemotorozva érkeztem az irodába, úgyhogy meg is állapítottam parkolás közben, hogy ez felér egy reggeli szeretkezéssel… :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése