Mivel dárda csak Robinál volt, a sisakokat már a bejáratnál leadtuk, és gyalogosan rohamoztuk meg a hatvitorlás, forgatható tetejű „óriásokat”, melyek közül a Helt-féle malom 1840-ben épült, az Ozi-féle pedig 1924-ben. Az egyikhez kaptunk egy jókora kulcsot is, amelynek köszönhetően feltárult előttünk az őrlőszerkezet.
Nekem természetesen most is fel kellett másznom a legfelső szintre, ahol az egyik ablak fullextrás motoros érzés biztosított: a huzat fújta a hajamat és közben jóleső hűvösben voltam. Szívem szerint egész napra odakucorogva maradtam volna. Ez után kifejezetten rosszul esett kimenni a napra, majd beöltözni a motorra.
Az eredeti tervben szerepelt a cseszneki vár is, de most is kimaradt. Éppen várjátékokat rendeztek a falai között, de egyikünk sem érzett legyűrhetetlen vágyat arra, hogy ilyen hőségben, motoros cuccban sétafikáljon az embertömegben.
Ez persze nem jelenti azt, hogy feladtam volna, hogy én valaha is felmásszak Bakony egyik legnagyobb várához. Robiék indultak haza a kölykökhöz, ezért Komáromban kettéváltunk és mi Ács felé fordultunk.
Egy régi kovácsműhely
Van, akiből mindig kitör a gitáros...
Hogy mi sem maradjunk kuki nélkül, Brigi várt bennünket főtt kukoricával és mindenféle földi jóval. Ezért persze meg kellett dolgoznunk, mivel elsőre nem találtuk meg Brigiék házát. Szerencsére ekkora már feladtam a roadcaptainovái mivoltomat, és Ildó után haladva én nyeltem az földút felkavart, finom porát. Mint kiderült, tovább is, mint kellett volna. A motorjaink fara csak úgy riszált a hőségtől kiszáradt és morzsolódó talajon, nagyon nem hiányzott az a néhány felesleges kilométer és a kéretlen orális ásványianyag-bevitel. Ezzel Ildó akaratlanul is revánsot vett a hegyi motorozásért, én meg megúsztam egy újabb cseszegetést azért, hogy már megint milyen utakra vittem őt… :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése