Már rég rájöttem, hogy több szempontból dekódolt nő vagyok. Ennek egyik példája, hogy hideglelést kapok a rózsaszíntől, minden árnyalatával egyetemben. Abszolút nem tudok ráizgulni semmiféle rózsaszín kütyüre, a nőkre kihegyezett pink-marketing anti-célközönsége vagyok, mert ha valamit ilyen színben árusítanak, akkor tuti, hogy a közelébe sem megyek. Ez vonatkozik a HelloKitty-s ketyerékre és mindenféle cuccokra is, főleg, ha a fent említett színben pompáznak.
A gyerekkori kötelező rózsaszínű ruhában fáramászás után látszólag fegyverszünetet kötöttem ezzel a színnel, főleg hogy 12 éves korom után csak feketében voltam hajlandó járni. Mostanában, azt hiszem, újra kiástuk a csatabárdot.
Ebbe besegítenek a barátaim, barátnőim is. Egy időben azzal szívattak, hogy ha nem viselkedem jól, akkor rózsaszín szíveket festenek a motoromra. R. esküvőjére M. pink felsőt vett fel, majd (abszolút tudatában a rózsaszínutálatomnak) nekem szegezte a kérdést: „Na, milyen?” Még jó, hogy az egyik legjobb barátnőm...
A gyerekkori kötelező rózsaszínű ruhában fáramászás után látszólag fegyverszünetet kötöttem ezzel a színnel, főleg hogy 12 éves korom után csak feketében voltam hajlandó járni. Mostanában, azt hiszem, újra kiástuk a csatabárdot.
Ebbe besegítenek a barátaim, barátnőim is. Egy időben azzal szívattak, hogy ha nem viselkedem jól, akkor rózsaszín szíveket festenek a motoromra. R. esküvőjére M. pink felsőt vett fel, majd (abszolút tudatában a rózsaszínutálatomnak) nekem szegezte a kérdést: „Na, milyen?” Még jó, hogy az egyik legjobb barátnőm...
Amikor az egyik Péntek13 bulin R. elmesélte, hogy a motorját át fogják festeni halványrózsaszínre, nagy hirtelen köpni-nyelni tudtam. Első elképedésemben mondtam neki, hogy oké, de akkor motorozni 200 méterrel előttem, vagy utánam fog. Annál viszont jobban szeretem, semmint ne motorozzak vele, úgyhogy most baromira turbózom magam lelkileg a tudatra, hogy egy rózsaszínű motor fog pöfögni mellettem.
Múltkor a csajokkal egy női motoros ruházattal foglalkozó honlapot nézegettünk, ahol természetesen azzal nőiesítették pl. a dzsekiket, hogy rózsaszínűvel hímeztek ki. Én egyből visszavonulót fújtam, mondván, hogy a minták szépek, na de a színük… Persze megkaptam, hogy ha majd én is elég öreg (35!) leszek, én is rászokom a színekre. Végül abban maradtunk, hogy mivel én a feketén kívül szinte csak olajzöld/sötétzöld ruhát veszek fel még 29 évesen is, jócskán tovább fog tartani a „rózsaszínesedésem”...
Nemrég a székemen hintázva vártam, hogy a rendszerünkből letöltődjön a következő fordításra váró dokumentum, erre ilyen címmel kellett szembesülnöm: rózsaszín „Hello Kitty” mobiltelefon-tartózsinórok legyártása...Áááá, ez már több a sokknál!
Nem szeretem a rózsaszínt, és nem is akarom szeretni, punktum! Még kisgyereken sem tetszik, nem még felnőtteken!
Az i-re a pontot a szombati vásárlókörutunk tette fel, ahol az egyik boltban az eladócsaj elkezdett egy babarózsaszín pólót tukmálni rám, mire felvont szemöldökkel és vészjósló hangon közöltem vele: „Köszönöm, NEM!“ Még a csacsogás is belefagyott, szerintem már ő is úgy gondolta, hogy nagyon jó lesz nekem a fekete póló... :)
Ezek után csoda, hogy mennyire megörültem annak az 1968-as „The Mini-Skirt Mob” (kb. annyit tesz, hogy „A miniszoknyás bűnbanda”) című motoros akciófilm trailerjének? A filmben persze most is a motorosok a rosszak, de legalább nők, és RÓZSASZÍN az egyenruhájuk! Az én kicsinyes kárörvendezésemen túl a film sajnos több ponton vérzik, és nem a női főszereplők miatt.
Az alaptörténet szerint a bandavezér szőkeséget elhagyja a pasija egy másik csaj miatt, aki emiatt bosszút forral. A bandához tartozik néhány hím is, akik a ’60-as évek Amerikájának törvényen kívüli motorosaira hajaznának, ha éppen nem az éppen velük szembenálló cowboy-típust jelenítenék meg, és a hangos, agyonszabdalt Harley-k helyett nem kommersz 250 cm3-s Triumph-okkal száguldoznának.
Mindenesetre a hangsúly akkor is azon van, hogy a gonosz, frusztrált nők RÓZSASZÍNT hordanak, ráadásul annyira hülyék, hogy miniszoknyában motoroznak...
Az i-re a pontot a szombati vásárlókörutunk tette fel, ahol az egyik boltban az eladócsaj elkezdett egy babarózsaszín pólót tukmálni rám, mire felvont szemöldökkel és vészjósló hangon közöltem vele: „Köszönöm, NEM!“ Még a csacsogás is belefagyott, szerintem már ő is úgy gondolta, hogy nagyon jó lesz nekem a fekete póló... :)
Ezek után csoda, hogy mennyire megörültem annak az 1968-as „The Mini-Skirt Mob” (kb. annyit tesz, hogy „A miniszoknyás bűnbanda”) című motoros akciófilm trailerjének? A filmben persze most is a motorosok a rosszak, de legalább nők, és RÓZSASZÍN az egyenruhájuk! Az én kicsinyes kárörvendezésemen túl a film sajnos több ponton vérzik, és nem a női főszereplők miatt.
Az alaptörténet szerint a bandavezér szőkeséget elhagyja a pasija egy másik csaj miatt, aki emiatt bosszút forral. A bandához tartozik néhány hím is, akik a ’60-as évek Amerikájának törvényen kívüli motorosaira hajaznának, ha éppen nem az éppen velük szembenálló cowboy-típust jelenítenék meg, és a hangos, agyonszabdalt Harley-k helyett nem kommersz 250 cm3-s Triumph-okkal száguldoznának.
Mindenesetre a hangsúly akkor is azon van, hogy a gonosz, frusztrált nők RÓZSASZÍNT hordanak, ráadásul annyira hülyék, hogy miniszoknyában motoroznak...
...mint anno én.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése